Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-04-09
Lychantropia
Szörny lakik bennem,
Nyugszik szívemben.
Nézem, ahogy az alkonyat
Lassan befedi arcomat.
A békét adó napsugarak
Elviszik maradék nyugalmamat,
S más nem a marad a sötétben,
Csak a telihold az égen.
Érzem, ahogy elmém elborul,
S testemből az ember kimúl.
Rágondolok a titkos végre,
S vonyítok a sötét égre.
De hirtelen szimatot fogok,
Elindulok, s előttem áldozatok.
Egyet kinézek, s azt sokáig követem,
Nem parancsol más, csak az ösztön nekem.
Mikor megáll, a sötétben csak várok,
Bokorba bújva követem az átkot.
Árnyékból lesem, de a titkom feltárul:
Rálépek egy gallyra, s az nyomban elárul.
Észrevesz, hát rohanok,
Egy nagy ugrás, s ott vagyok.
Gyenge teste a testem alatt:
Vár rá az utolsó pillanat.
Mancsaimban ott a halál,
Mikor tettemre a napfény talál:
Érzem újra ember vagyok,
De kezeim közt itt a halott.
Megijedek, s elfutok,
Félelmek közt bujdosok,
Míg a világ fordulóra talál,
S a közelben újra a telihold áll.
De a szörnynek többé nem engedem,
Hogy lelkemen megint próbát tegyen,
Tán van mentség még, hát végzek vele,
Nem lesz vérfarkasnak több éjjele.
|
