|
Tibi naplója
Mr.Wilson [143441 AL], gazdája Tibi
Hiperaktivitás
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/143441
|
Hiperaktivitás
A gyermeki viselkedésnek számos olyan zavara van, amely nem függ össze a retardációval, és amelyet még kevésbé értünk. Ilyen az (autizmus). Ez egy olyan állapot, ahol a láthatóan értelmes gyermek annyira nem reagál köknyezetére, hogy szinte szkizofrénnek tűnik. Egy másik típusú zavar abban áll, hogy a gyeremek egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán tud megtanulni olvasni, holott minden más szempontból normálisnak tűnik; ugyancsak gyakori rendellenesség a (hiperaktivitás), mely félrevezeti a tanárt, a szülőket, és megakadályozza a gyermeket abban, hogy olyan szinten tanuljon, amire egyébként képes lenne.
A 9 éves Michael, 103-as inteligenciahányadossal, egy középosztálybeli otthonban él. Tanítója szerint nem tud nyugodtan ülni, és állandóan zavarja a tanítást. Munkája gyenge, mert nem figyel oda, s minden eltereli a figyelmét. Otthon is ugyanennyi gondot okoz; édesanyja szerint csecsemőkorától ilyen volt, testvéreitől eltérően.
A hiperaktív gyermekek egy része szülési sérülést bszenvedett. Michael esetében azonban ilyen agykárosodásra utaló jeleket nem találltak. Úgy tünt, egyetlen baja az, hogy aktívnak kell lennie. Nem volt képes időt fordítani a gondolkodásra, mielőtt válaszolna, és bármi elterelte figyelmét, ami körülötte történt. Kiderült hogy ő azok közé a hiperaktív gyermekek közé tartozik, akiken gyógyszeres kezeléssel segíteni lehet. A gyógyszer valamennyire csökkentette aktivitását, emellett jelentősen javította figyelem-öszpontosító képességét. Ez valami nagyon érdekesre mutatott rá: nem egyszerűen a gyermek izomaktivitási igénye volt a probléma. Michael most sokkal boldogabb volt (nem is beszélve szüleiről és tanítójáról). A gyógyszer nem aktivitáscsökkentő vagy nyugtató volt, hanem -meglepő módon- egy stimuláns, egy izgatószer. Ez a kezelés nem minden esetben eredményes, s hogy miként hat, nemigen ismerjük. Az eset példa arra a sok gyakori viselkedészavarra, amelyek magyarázatát a pszichológusok, pszichiáterek és neurológusok közös kutatásaikban keresik. A kezelés ma még többnyire próba-szerencse jellegű, véletlenszerű meglátásokon alapul; számottevő elméleti megértésre lenne szükség.
|
Problémás tartalom jelzése
|
