Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/96907
|
2005. január 23.
Gyûlölöm az érzést, melyet irántad érzek,
Hisz utálok benned minden szépet!
Gyûlölöm a hangod, melyet mindig hallok,
És gyûlölöm kezed, mely mindig simít engem!
Gyûlölök mindent, mi benned van,
De feledni sajnos nem tudlak!
Megvetlek, utállak, hisz mindig csak bántasz!
Kicsi lelkem, mely oly törékeny
Megnyílni készen ott állt elõtted, mire te... nem kértél belõle!
Megsebezted szépen!
Hát ez nem kell, köszönöm szépen!
Inkább ég veled, drága gyötrelem!
Nem kell a csókod, nem kell már semmi,
Hisz nélküled élni jobb, mint miattad szenvedni!
Mást már nem is kérek tõled,
El akarlak feledni végleg!
Nagyon, de nagyon gyûlöllek, de mégis
Még mindig SZE...LEK!!!!!
----------------------
Álomból valóság,
Hirtelen jött változás.
Körültekintve nézem
Az összeomlott képet!
Tétlen erõm, s lelkem,
Hogy újra felépítse.
Tudom azt, hogy egyszer
Bánni fogod mindezt.
De akkor késõ lesz már, édes!
Én addigra boldog leszek
És mást szeretek!
Könnyes, megbánt, ártatlan szemmel
Nézel majd engem,
Mint ahogy én néztem rád,
Abban az elmúlt percben!
Akármit mondtam, tettem,
Csukott szemeket és füleket leltem!
Nem törõdtél velem,
Eldobtál engem!
Gondolj majd akkor vissza mindezekre
És fájó szívvel mondjad:
" Megbántam, szeretlek!"
Akkor majd belátod te is,
Hogy milyen is az,
Az igazi kín!
És nem jövök vissza többet hozzád,
Nem csókollak, nem szeretlek.
Hisz te pont ezt AKARTAD,
Majd erre EMLÉKEZZ kisírt szemmel!!!!
--------------------
"A piramisok is romba dőlnek,
S kiszáradnak a tengerek.
A legszebb rózsa is lehull,
S meghalnak az emberek.
Egy van, ami nem dől romba
S nem múlik el sohasem
Örökké lángol a szívekben:
A hallhatatlan Szerelem!"
-----------------------
Annyi mindent akarok Neked elmondani,
De nincs rá elég jó szó
Hogy kifejezzem amit a szívem mélyén érzek irántad.
Csak annyit mondhatok, egész életemben
Olyat keresek, mint Te
----------------------
Ülök a parton,
Egyedül egy padon.
Csak rád gondolok,
Hiányzol nagyon!
Előttem a víz tükre,
Arany az ezüstre;
Ragyogó mosolyod,
Az jut róla eszembe.
Jeges szél tépáz meg,
Kifakulnak a színek;
S lassan elfogy a remény,
Hogy hozzád visszatérek.
Angyalkórus hangját hallom,
A fülemben, s bevallom,
Hiába a nyugtató szólam,
Lehetetlen megnyugodnom.
Csak ülök a parton,
Elmélkedek egy padon;
Rajtad az életemen,
A mámon, s holnapomon.
Na, hát tegnap ót körülbelül ezt érzem...
puszi
|
