Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72219
|
2004. június 17.
Néha az ember vágyik a csendre,
Arra, hogy ne legyen senki se körülötte.
Most én is ezt érzem,
Hagyjanak békén engem.
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam,
Gyógyítja a lelkem, ha a testem elfárad.
Úgysincsen senki, aki szeretetével vígasztaljon,
Hát egyedül-néha e szó nekem többet ér,
Mint a szerelem, a halál, a vér.
Rengeteg dolog van, amit akarok,
Amiket csak egyedül csinálhatok.
De mindig követ valaki,
Nem hagynak egyedül maradni.
Pedig néha nekik is jólesne, tudom,
Mint ahogyan nekem a fájdalom.
Sebet ejtek magamon,hogy kiheverjem,
Nekem soha nem szabad egyedül lennem.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bántottak-és én meghaltam lélekben,
A szívem gyenge, testem védtelen.
Félek egyedül maradni az emlékkel,
Önmagamban kell megbékélni a ténnyel;
Bántottak-és én végig tűrtem mindent.
Az ördögnek ajánlom a lelkem, s kérem;
Erősítsen meg az egyetlen igaz hatalom,
Hogy úgy álljak bosszút, ahogy csak akarom.
Képtelen vagyok egyedül feldolgozni
Hogy tudtak nekem ekkora fájdalmat okozni.
Bántottak-és én magamban tartottam,
Nem segített senki, belső hangot sem hallottam
Ami megmondaná, mit tegyek magammal,
Hogy visszaadjak mindent haraggal.
Bántottak-és én összetörten várok
Remélem, nemsokára már a halál kapujában állok;
Azt akarom, hogy elragadjon
A rossz emlék a testemmel eggyütt haljon.
Bántottak-és nem vették észre rajtam,
Nem látják, hogy belül én már rég meghaltam.
Bántottak- és én most gyűlölök mindenkit,
Mert üvölt a lelkem, de ez nem érdekel senkit.
Elfeledtem rég, milyen is mosolyogni,
A célom egyedül a gonoszt imádni,
Ő legalább segít megölni azt, aki bántott,
S örömmel nézi, ahogy büntetést osztok
Annak, aki megölt engem végleg,
Ahogyan te is ezt tetted Istenem, mert végignézted!
------------------------------------------
|
