Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/16749
|
2005. augusztus 20-21.
Aug. 20-21.
Elkezdtem nézegetni a képeket. Így könnyebb feleleveníteni, merre is jártunk. Mint tudjátok sokan, pénteken elutaztunk Patás Piriékhez, hogy szombat reggel időben indulni lehessen tovább. Felszedtük unokaöcsémet (nevetőteveneve), s reggel 8-kor már porzott utánunk az út. Szállásunk a Káli-medencében volt, mi „kis” kerülőkkel mentünk, így gondoltam Retyire, mikor Balatonakarattyánál és környékén jártam. Megálltunk egy pillanatra megkukkantani a simontornyai romot. Annyira korán volt, hogy még nem tudtunk bemenni. De a lényege szerintem kívül van. A toronyban még benne vagy 1-2 ágyúgolyóbis. Olyan fura, hogy ott áll már pár 100 éve, és ezek csak nem mennek beljebb, de kitessékelni sem tudják őket.
Tovább már a Balaton és környékén voltunk, kitűztünk jó pár helyet. Nem biztos, hogy sorban mondom, de a képekkel együtt nem fogok elfelejteni semmit (remélem).
Voltunk Sólyon. Ott a Kálvária dombon egy hatalmas fa kard van, István királyunk kardjának mása. Érdemes megnézni, a kilátás sem elhanyagolható. Utána nagy erőkkel robogtunk Veszprémbe, mert Somának sót szórhattak a fenekére, már annyira várta. Irány az állatkert. Nem sokat változott, nekem. Láttunk viszont érdekeset, amit Lokinak meg kellett örökítenünk, ő Mr. Huszár majom, egyszerűen hihetetlen látvány. Jót lehetett barangolni, kellemes a környezet, szép helyen van. A zoo után jött a vár nézés. Akkora mázlink volt, ugyanis az utolsó napja volt a Salvador Dali kiállításnak, ő a kedvenc festője páromnak és Öcsinek. Soma kedvence a beléptető rendszer volt, kifelé a biztonsági őr bácsi megengedte, hogy átmenjen csipogtatni . Utána már elmentünk megkeresni a szállásunkat, Mindszentkállát. Annyira pihent volt a nép, hogy le sem ülhettem szinte, már noszogattak, hogy ugyan menjük még valahová. Beugrottunk Tapolcára. Sajna a tavas barlangi csónakázáshoz már késő volt, de a tavat, a belvárost így is megnéztük.
Másnap reggel frissiben elmentünk a nem messze lévő Kőtengerhez. Ez a dombokból kiálló kövekből áll. Nagyon jó volt látni, mivel ez volt régen a Pannon-tenger alja. S ez meg is látszott a köveken. Volt, ahol olyan sűrűségű és nagyságú kövekből álltak a nagyobbak, mint a beton, volt ahol apró szemcsésekből. Így látszott a rétegződés, ahogy mentünk fel a domboldalon. Ki volt rakva egy tábla, hogy itt van az Ingó kő. Na, mi nem kerestük, de véletlenül csak sikerült megtalálni. Öcsivel épp 2-3 m magasan álltunk a sziklákon, mikor átugrottam a mellette lévőre, Öcsi alatt elkezdett imbolyogni a szikla. Na, ezt mindegyikőnknek ki kellett próbálni, de azért a gyomrom nem volt nyugodt. Arra a napra Sümeg volt betervezve elsőnek, na ezt jól is tettük. Egyszerűen komplex volt. Nagyon szépen megmaradt a vár, felslattyogtunk oda, ott fenn is volt sok minden: érmeverő műhely, íjászat, kínzókamra (Soma legnagyobb bánatára egyszerűen nem tudtunk bejutni oda), bognár műhely, kiállítás a legfelső toronyszobában. Voltak várjátékok, ezt gyerekek adták elő. Aranyos volt, jól megcsinálták. Ja, azt kifelejtettem, hogy mindenkinek korhű ruhában kellett lennie, aki a várban segédkezett valamit, így aki fordított a németeknek, az íjászatnál a segédkező embernek, stb. A vár aljában komplex létesítmény van, étterem, múzeum, egypár állat, teve, malac, kecske, lóistálló, ahová szintén be lehet menni. Van egy aréna, itt lovagi bemutatókat tartanak, nagy élmény volt mindenki számára. Aki már volt Visegrádon ilyenen, az tudja. Sümegen voltunk délután közepéig, aztán elmentünk Nagyvárzsonyba, de ott is már csak kívülről nézhettük meg a Kinizsi várat, mert épp 6 előtt értünk oda, már nem mehettünk be.
Folyt. Köv.
|
