Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/231840
|
2005. szeptember 6.
Ma írok először ide... furcsa érzés. Régebben, minden nap írtam naplót. Aztán már annyi naplóm volt, h inkább abbahagytam.
Beléptem a Székelyföld karavánba! Ez pláne furcsa érzés...
Hogy miért? Mert bár én gyulai vagyok, kicsit székely leánka is vagyok... (remélem, nem baj, h ezt érzem, kedves "ízig-vérig székelyek")
Úgy kezdődött, h a koleszban székely szobatársaim voltak... Barótiak (Pintyő és Otti). Elvittek a Bujdosóba 2003. 02. 15-én (ami itt Kőbányán van és a világ legjobb helye!).
Beléptem és megpillantottam Vkit!... A nagy Őt! Kendőben volt (amitől a szemei alig látszódtak), és mosolygott rám.
A zene és a hangulat hatására feloldódtam és jól éreztem magam... főleg mikor szemezhettem a sráccal!
Egyszercsak felkért táncolni. "Zozó vagyok!" - mondta. ...
Egész este együtt voltunk. Kiderült, h Bitai Balázs a neve és Kézdivásárhelyen él(t).
Nagy szerelem volt ez!
2003. dec. 24-én megkérte a kezem édesapámtól, aki örült, h érett férfi lesz a lánya párja (ugyanis 1973-ban született). Boldog voltam vele. Suli után háztartást vezettem, ami csodás volt!
2004. március 15-ére kimentünk Kézdire, ahol megismerkedtem a családdal. Az anyósom tündéri volt. Szertett engem. Mindenféle jót főzött, h megismertesse velem a szokásaikat. Csinált böfföt, zakuszkát, vinetét és még sorolhatnám....
Soha nem gondoltam, h vége lehet a boldogságnak!
Mindig is nehéz volt a Balázzsal, sűrűn kiabált, káromkodott, de betudtam annak (viccesen), h ő székely és a vér kötelez.
Egy alkalommal, míg én Gyulán voltam a szüleimnél, ő pedig itt Pesten... megtörtént... elveszítettem...
A lakásunkba hívta egyik közös ismerősünket, levette a karikagyűrűjét, elmentek szórakozni a B.Parádéra. Hazavitte a Mi lakásunkba és...
Én annyira rá voltam hangolódva, h megéreztem. Felhívtam telefonon, de persze nem vette fel...
Mikor hazaértem a 3 és fél órás vonatút után, csak zokogtam. Ő letagadta, és nem is volt bizonyítékom, de... éreztem, h baj van/volt.
2004. szeptemberében Romániában voltunk lakziban, ahol nagyon boldog voltam. Szinte kezdtem elhinni, h nem csalt meg!
De hazatérve egyre inkább nem hagyott nyugodni a dolog. Nem részletezem,... de lebukott!
Összetörtem! Minden álmom meghiúsult! Próbáltam megbocsátani, de nem ment! Jöttek az állandó viták, veszekedések... az életünk maga lett a pokol.
Nehezen, de rávettem magam, h szakítsunk. Letettem a karikagyűrűm és halált megvető bátorsággal kimondtam, azt, amit soha nem akartam: elég volt!
Különváltunk. Még tartottuk a kapcsolatot, ma már nem is beszél velem. Megbánta (állítja ő). ...
De a székelyek iránti szeretetemet bevésték a szívembe!!! Boldog vagyok, ha a m.helyemen székelybe botlom! Sokszor vágyom Székelyföldre, de nem mehetek...
Túlságosan fájnának az emlékek, amik Balázshoz kötnek. De azért arra büszke vagyok, h én magam is mindent megtettem a kettős állampolgárságért, hiszen jó pár szavazatot összegyűjtöttem a Magyarok Világszövetségének indítványára!
Kicsit csélcsap szöveg lett ez, de kérlek, nézzétek el nekem, mert a mai napig felkavarnak az emlékek.
Azért azt elmondom, h most is van párom, aki nagyon szeret engem és én is őt! Megtapasztaltam, h újra lehet szeretni! Boldog vagyok újra, csak félénkebb, bizalmatlanabb!
És ... nem hiszek a karikagyűrűben... :o(
|
