|
Miharu naplója
Tétike [86034 AL], gazdája Miharu
Horror az utolsó napon
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/86034
|
Horror az utolsó napon
Az utolsó tanítási napon történt:
Június 11-e van, az utolsó nap a suliból. A tanárok kilencven százalékának elege van mindenből: a melegből, a tanításból, a nyarat érző, most már végképp kezelhetetlen diákságból; már nem tesznek különösebb kárt bennünk, ami a tudásszomjunk enyhítését illeti.
A fennmaradó tíz százalék tagjai közül tanít minket egy tanár, aki még az utolsó pillanatban is próbálja a fejünkbe tuszkolni a tudás minden egyes cseppjét. Nem számít neki semmi, a lényeg, hogy befejezzük az utolsó leckét.
Igen, ő az, K. R., a történelemtanár.
Utolsó nap, utolsó előtti óra, már mindenki punyadt. A szenvedő arcokról leolvashat összes gondolatuk, amelyek a szünidei tervekről szólnak. Az unalom olyan sűrűségben van jelen a teremben, hogy rá lehetne tenni a történelemkönyvet.
Továbbá látom rajtuk, hogy kétségbeesetten keresik azon költői kérdésre a választ, hogy: MIÉRT?! Azonban minden próbálkozásuk hiábavaló, nem találják a megoldást.
Kétségbeesett pillantást vetnek az órára: már csak tíz perc van hátra; ez a tény láthatóan felvillanyozza a társaságot. Az öröm viszont csak egy pillanatig tart, hiszen rádöbbennek a kegyetlen valóságra: te jó ég, MÉG tíz perc, már így is egy örökkévalóságnak tűnt az eltelt harmincöt.
A tanár urat szemmel láthatóan hidegen hagyják a diákok érzelmei; rendületlenül beszél a Római Birodalom hanyatlásáról; pedig lenne idő szeptemberben is leadni az anyagot. De nem, ő az abszolút tanár, csak magyaráz és magyaráz tovább. Hát igen, harminc év alatt egyszer sem hiányzott; ezt nevezik pechnek, a diákság részéről.
Június 11.: gyásznap. Az idők végezetéig belevésődött fekete nagy nyomtatott betűkkel a 9.c osztály tanulói történelemkönyvébe.
K. R.-t a világ legaranyosabb emberének tartja a diákok legtöbbje. Most viszont rájöttünk, hogy a kedves kinézetű idős bácsi külső valójában mit is takar.
Csalódnunk kellett benne, ez életem egyik nagy traumája.
Végre meghalljuk a szabadulást jelentő csengőszót! Mindenki megkönnyebbülten rohan ki szenvedései színhelyéről. Sajnos azonban az önfeledt pillanatok nem tartanak örökké. Halálukat az a tény okozza, hogy még vár ránk egy kémia…
|
Problémás tartalom jelzése
|
