Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/91409
|
2006-03-02
Mosolymanó
Mosolymanó zsebre dugott kézzel járkált az utcán és bőkezűen osztogatta a derűt. Bárkinek, aki hajlandó volt elfogadni. Nagyon szerette a munkáját, igazi elégedett manó volt. Mérgelődött is éppen eleget a szomszédban lakó kobold, akinek a lakók bosszantása lett volna a feladata, hogy ilyen körülmények között ő aligha tud hatásosan csintalankodni. Az emberek nemhogy mérgelődtek volna egy-egy jól kieszelt huncutságán, hanem akkorákat kacagtak, hogy a koboldnak egyenesen a hideg futkosott tőle a hátán. Már küldött is beadványt a Manó-igazgatósághoz, tekintsék munkáját különlegesen nehéznek.
Pedig a Mosolymanó élete sem volt mindig fenékig tejföl. Nem volt igazi osztályelső a Manótanodában, s bizony a záróvizsga előtt sokat izgult. Titokban még varázslással is próbálkozott a vizsgái sikeréért, s úgy tűnt már semmi sem segítheti át a nehéz megmérettetésen. Aztán mégiscsak felülkerekedett a bizakodó lénye, s elhatározta, ha sikeresen leteszi minden vizsgáját, gyönyörű, manósan zöld hajába rózsaszínű csíkokat fog festeni. Hadd lássa ország-világ, hogy ő milyen boldog.
A manóvizsgák sikere után természetesen azonnal betartotta fogadalmát, s már aznap délután üde rózsaszíncsíkos hajjal sétált az utcán. Meseország lakói csak bámultak rá, s furcsa arckifejezésükről bárki leolvashatta, hogy mi a véleményük manónk elmeállapotáról.
- Méghogy egy manó ilyen hajjal – háborodtak fel, s megbeszélték, hogy amióta ez a sok rajzfilm bejött, már a manóvilág sem a régi.
Mosolymanó, vagyis a leendő Mosolymanó meg boldog vidámságában járkált tovább. Túl volt minden nehézségen, előtte volt a pályaválasztás nagy eseménye, s nagy belső derűjében minden neki szóló fintort mosolynak nézett. Tisztességgel visszamosolygott mindenkire, s amikor eljött a nagy nap, amikor döntenie kellett a mesterségéről, már pontosan tudta, hogy Mosolymanó akar lenni.
A pályaválasztó kérdőíven ilyent nem talált, s bár csábítónak tűnt a Virágpormanó, vagy a Hópehely-fényesítő manó szakma, ő mégis kitartott döntése mellett. Bátran odaírta a kérdőív végére: Mosolymanó szeretnék lenni! Aztán a nyomaték kedvéért még alá is húzta. Kétszer.
Főmanó gondterhelten olvasgatta frissen végzett tanoncai pályázatait, jóváhagyta, vagy elutasította a kérelmeiket, megfontoltan átirányítva a megfelelő munkára a pályatévesztett jelölteket. Amikor a mi manónk lapját elolvasta, elmosolyodott, s már-már áthúzta a lapot, hiszen ilyen szakma náluk nem létezett. S éppen elég hiány volt az erdei manóknál, kellett oda most minden épkézláb jelölt, mert a koboldok túlságosan önfejűek kezdtek lenni. Az utóbbi időben már a türelmes bagoly is panaszkodott a erdőben kialakult viszonyok miatt.
Aztán ceruzája megállt a levegőben. Elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy hetek óta nem mosolygott. Sok is volt a munka a frissen végzettekkel, a tündérkirály is állandóan küldözgette a leveleket, hogy tárgyalják már meg a vízimanók és vízitündérek között kialakult vitát, egyszóval nagyon túlterhelt volt, s ennek a kis kezdő manónak mégis sikerült egy mosoly varázsolnia a napjába. Megfontoltan megnyalintotta ceruzája végét, s cikornyás betűivel ráírta a lapra: Engedélyezve.
Így lett manócskánk hivatalosan is Mosolymanó. Sőt! Nagyon Boldog Mosolymanó. Vidáman végzi a munkáját, különösen odafigyel a vizsgára készülődőkre, hogy este mosolyogva aludjanak el, hadd ébredjenek pihenten, vizsgázzanak sikeresen.
A szomszéd kobolddal meg engesztelésül vasárnap délutánonként sakkozik egyet. Legtöbbször veszít. A sakkban. Mert a játék öröme, a siker mindig mosolyt varázsol a kobold arcára.
|
