Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/213755
|
Volt Egyszer Egy Fiú És Egy Lány
" Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik legjobb barátok voltak, nagyon szerették egymást, mindenhova együtt jártak.
Aztán a lány teljesen megváltozott, nem hívta fel a fiút, nem találkozott.
A fiú nagyon aggódott érte, mert szerette, s mert bármit megtenne érte.
De ezt eddig nem mondta neki, mert félt hogy majd nem érdekli.
Egyszer aztán találkoztak, de a lány nem nézett a szemébe, nem mondta el mi baja a fiú hiába kérte.
S mikor a fiú megérintette, elhúzódott tőle, s elfutott messzire.
Rájött mit érez, rájött mindenre, beleszeretett a fiúba egy életre.
Úgy döntött másnap elmondja, mit érez, elmondja, hogy szereti, s hogy meghalna érte.
Vidáman ballagott az iskola felé, de mikor odaért a könnyei hullottak lefelé.
A fiú egy másik lánnyal ölelkezett, a lány táskáját leejtette, s csak futott gondolataiba veszve.
A fiú azt hitte, hogy nem szereti a lány, azért volt mással, pedig neki nem kell más.
A lány, pedig ezt az egészet nem tudta, azt hitte, hogy a fiú őt már megunta.
Felállt a kishídra, a hídnak korlátjára, s onnan levetette magát a másvilágba.
Megszűnt létezni, megszűnt élni, nem érdekelte már semmi, már nem akart élni.
Lepergett előtte az élete, öröm s bánat, utána ment az alagútba, ahol a fehér fény várta.
Később a fiú kapott egy levelet, melyben az állt, hogy meghalt a szerelme.
A szemeit könny lepte el, s a levelet kezéből kiejtette.
Rohant a temetőbe, ráborult a sírra, s csak sírt, csak magát átkozta.
Miért nem mondta, hogy szereti? Más lány derekát miért ölelte?
Nem bírta a fájdalmat, s magát is megölte.
Beleszúrta a kést a szívébe, pont a közepébe, ott vérzett el szerelme sírján a temetőbe.
Talán örökre együtt lesznek ott fent az égben, de ezzel ennek a szomorú történetnek most már vége. "
|
