Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/109548
|
2004. szeptember 4.
" Egy kis fényt kérnék, egy kis fény kéne nekem. Éjjszaka nem szégyelem, minthogy azt sem szégyeltem, hogy izgultam buli elött, nem tudtam aludni éjszaka, szedtem össze a gondolatokat, hogy hogyan búcsuzzam töletek... Aztán megfogalmazódott, és megint szétszaladtak a szavak, szanaszét szaladtak a szavak, és nem szégyeltem, hogy el ne vesszem egyetlen gondolat sem, leirni. Ennek a néhány mondatnak, néhány szónak az a neve, hogy búcsú. Ma este valami mással, valami többel szeretnék elbúcsuzni töletek. Szeretnék adni valamit, amit elvihettek magatokkal, ami több, mint amit elérhettek, megfoghattok, megszerezhettek a hétköznapok során. Bártos Karcsi nevü barátomtól hallottam elöször, hogy talán nem is úgy van, mint ahogy mi emberek elképzeljük, hogy a jó, a szép, a szeretet hatalmas, a rossz pedig elbújva, félve les fészkéböl, hanem a jó Isten és a szeretete egy pici láng és a gonosz egy tenger, tengernyi tud lenni. És az a pici láng ránk emberekre van bízva, hogy örizzük, adjuk át egymásnak, hogy soha ki ne aludjon a szivetekben. Mert amig O van csak addig vagyunk mi is. Tudom, hogy nehéz jónak lenni, nehéz jónak maradni, én is ti is mindennap megküzdünk vele, érte. Igen, most mégis tökéletesen, tökéletesen boldog vagyok veletek, most hogy már biztosan tudom, hogy nálatok is ott a láng a szivetekben. Vigyétek, örizzétek a gonosztól, és adjátok tovább egymásnak, az idök végezetéig. Kérlek fogjátok meg egymás kezét, tegyétek meg bátran, ne féljetek. Mi elszoktunk töle emberek, de fogjátok meg bátran egymás kezét. Talán innen indulhat, talán mi lehetünk igy együtt a jövendö zálogai, egy boldog, szebb jövendö követöi, hirvivöi, a szereteté. Köszönöm Istenem, köszönöm ezt a mai estét, köszönöm neked, köszönöm, köszönjük. Viszlát, sziasztok! " (Edda koncert vége)
|
