Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/185327
|
2007-06-28
*Nem lehet fenéken csúszva élni azért, hogy el ne essünk!
*De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.
* Nézhetsz rám hülyén, de hülyének ne nézz!!!
*"Kelj föl, ha elestél,
És tanulj meg járni.
Emlékezz, hogy szenvedtél,
Már nem fog úgy fájni."
*"Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
(Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse)
( Ez annyira yoóóó:P)
*Kereszt az elet, de letenni vetek, nem meghalnod kene, hanem okosan elned...
*"Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt."
*......." csak ugy szeress, ahogy szeretni erdemes. szabadnak hagyva engem, s magadat............"
*Hát elmentél még is. Harmadszori próbád sikerült. Íme a ravatal. Bánat bokréták, krizantén, fájdalomfüst. Kiszáradt szemem mögött kedvenc mondatod. Az ember vállalja tetteit. Nem kell szégyenkezned. arcod nyugodtabb mint valaha. A te békédről áhitozik a világ eleitől fogva. A nyugalom, a biztos tudás a tökéletes biztonság, kisimitotta gyűrött vonásaidat. Tested elrejtett roncs, virágpor színű bőrön kéregbarna metszés, mélyen , jóvátehetetlenül. Vonatfütty, megkonduló sínek. Apró eső poroszkál. meddő ,erőlködő lámpa köd sárga fényt sir dühében. Árnyék a reccsenő hídon, a lehetetlen megvalositasa, - orokkevalo-. Mert akkor ott elszakadt a léttől,s aláhull,de mégis, ma és holnap is ott lebeg. Ma esőt küld a felhő, lehozza magával az árnyékodat. Nem tudom má s latja e ,en igen. A bizonyossá g kínja, gyorsan ,napok alatt átfolyt rajtam. Kepek vagdalták darabokra azokat a napokat, csukott szememen is áthatoló, ostobán éles képek .Naturálisak. Nem kellett volna, de megnéztelek .Arcodon ott piroslottak a végső öröm virágsebei. Béke tisztások csöndje, kisimitották vonásaidat A te, ott elnyert biztonsagodra ahitozik a vilag eleitol fogva. Csak nem igy, nem ezen az áron,nem a föld alatt Anyam!!!!!!!!!
:’(
ez a mostani nagy kedvencem!!! "Kissé" depis, de engem nagyon megfogott!
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Marjorie Pizer
|
