Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/313629
|
2007-08-17BOLDOGSÁG
A boldogságról
" Boldogság természetesen nincsen csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember képzeli. Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni közben. S erről megfeledkeznek. "
" Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amilye van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége. "
" Ha semmit se kívánsz, immár tiéd a minden. Mindent csak az kíván kinek semmilye sincsen. "
" A boldogság olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha nem érjük el, de ha leülünk, leereszkedik ránk. "
" A boldogság olyan mint a pillangó. Ha ökölbe szorítod, belehal. Ha szabaddá engeded, messzire repül. Ha dédelgeted, mindig ott marad! "
Tompa Mihály
BOLDOGSÁG
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókolják?
Fényes orcád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen,
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles országút az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog,
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó, vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul,
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel.
S meglepvén az éj, sietve
Az útfélen alszik el.
Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg,
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Mely szédítő, s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorús volt homlokom...
S ha valék- e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd,
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?
Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Mely távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk
ösmeretlen tájakig
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós, hol derült;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserüt:
A végóra elközelgett,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
" Mi volt hát a boldogság?! "
|
