Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

egy tárgy naplója


Tenshino Heiki [320214 AL], gazdája egy tárgy
2007-09-25

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320214
2007-09-25

Széles vállú, magas, világos barna hajú férfi vágott át a réten. Ártatlanság és jóság sütött le kedves arcáról, de szárnyai voltak az igazán árulkodók. Erős, hófehér szárnyak. Megállt egy dombnál és leguggolt. Félre túrta a termőtlen homokot és egy hófehér kezet talált. Félre túrta a többi földet is és ekkor látta meg a lepedőkbe bugyolált gyönyörű sötét hajú lányt. Arca nyugodt volt és érzelemmentes, mintha csak aludna. Nyoma sem volt annak a 10 évnek amit a földben töltött. Az állatok és a rovarok nem bántották, húsa se indult bomlásnak. Az angyal arcán elégedett mosoly terült el; kár is lett volna egy ilyen nőért. Kivette fekhelyéről és kibontotta a lepedőkből. Megvizsgálta a testet. Az egyetlen amit talált az árulkodó, szélesen tátongó sebhely volt az oldalán. Kezét rátapasztva gyógyította be. Két ujját a lány ajkára tapasztotta és halk mormolásba kezdett. A lány mellkasa megemelkedett, tüdeje újból megtelt levegővel, a vér buzgón bugyogott ereiben. A levegőt kapkodva ült fel. Felsikoltott a fájdalomtól mikor két mély seb szaladt végig a hátán. Szárnyai előtörtek. Vértől ragacsosan kókadoztak. Még nem volt tudatában hogyan is irányíthatná őket. Riadtan kapaszkodott életadójába aki mosolyogva simogatta a fejét. Napokba telt míg újból tudta irányítani teste minden porcikáját, de apjára mindenben számíthatott. Mesélt neki a démonok és az angyalok közti harcról. Elmondta hogy a démonok mindent elpusztítanak amit csak tudnak és hogy nekik ezt meg kell akadályozniuk. Ten, önként lett az angyalok őrzője. Megvédte a mennyet és a kósza angyalokat támadóiktól. Nem ismert kegyelmet, nem volt olyan pokoli lény akire ne sújtott volna le. Sok démonnal megkóstoltatta kaszája pengéjét apja nagy büszkeségére. Az évek teltek és ő egyre erősebb lett. Apja pedig felbuzdulva lánya erején újabb két lányt támasztott fel és ruházott fel hasonló erőkkel. Így már nem ő volt a középpontban, tehetett bármit már nem ő volt a kedvenc. A féltékenység lassan teljesen felemésztette. Bosszút állt rajtuk.
Kisebbik húga megérezte mi a terve ezért menekülőre fogta, de nem volt hova. Könnyedén megtalálta. Órákig kergetőztek az erdőben. Húga nem volt harcos, ő az elmére hatott. Próbálta meggyőzni hogy ne tegye ezt miközben belülről fertőzte gondolatait. De ez sem használt; mikor megtalálta egy egyszerű mozdulattal kanyarította le a fejét a nyakáról. Bár nem élte túl Ten azóta is hallja néha a hangját, és neki hála gyűlöli magát. Lassan teljesen belebolondult azokba amiket a húgától hallott, elhitt mindent és ezek tudatában kellett élnie.
Idősebb húga más volt. Ő is harcos volt mint Ten. Gyűlölte is kezdettől fogva. Mindig jobbnak tartotta önmagánál és ettől a gondolattól nem tudott szabadulni. Erejük ugyan akkora volt ezért nem bírtak egymással, végül Ten átszúrta a szívét, de apja feltámasztotta új szívet adva neki.
Újabb évek következtek, amiket bujkálással és meneküléssel töltött. Rengeteg ellene küldött angyallal végzett mire végül elkapták és bezárták. 100 évet töltött elzárva. Egy üres cellában, ahol olyan a sötétség hogy az orrodig nem látsz. Kezei és lábai kibilincselve. Az egyetlen ahonnét tudta hogy még él a csuklójában és a bokáján lüktető fájdalom amit a vas okozott. Vagy a karján végig csorgó vér ha a bilincsek megsértették. És persze minden 10. napon valaki bejött, igaz semmit nem látott, bekötötték a szemét, és visszanyesték a szárnyait. 100 keserves év után az apja szabadította ki és szöktette a földre. Szárnyai lassan és fájdalmasan nőttek vissza. Az emberek világa teljesen ridegen hagyta, ahogy lassan minden más is. Nem látta már értelmét az életben. Egyetlen örömét a mészárlásban lelte, de lassan az is unalmassá vállt. Az élet kibírhatatlan lett, egyetlen megoldásnak a halál bizonyult. De hiába próbálkozott, nem járt sikerrel. Nem tudta eldobni az életét. Hiába szúrta le magát, ugrott le toronyházakról, a fájdalmat érezte, de a végső megkönnyebbülés, a halál nem jött.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat