|
Adrio naplója
Szetevette [17330 AL], gazdája Adrio
2004. szeptember 14.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/17330
|
2004. szeptember 14.
Az elkövetkezendő sorok nem mindegyike tanúskodik mérhetetlen jókedvemről, de esküszöm, vidám szoktam lenni :)
Mi melegíthetné fel jobban a menyországot, mint egy pici láng a pokol tüzéből...
Elszabadult a lángocska, és most megállíthatatlanul emészt fel mindent rideg lángnyelveivel, kormot és füstöt hagyva maga után.
Aztán az erő, mely a halált is legyőzi, felülkerekedett rajta. Megállította, de eloltani nem tudta. Most is ott figyel az egyik sarokban, pusztításra készen, és közben füstjével lassan, észrevehetlenül mérgezi a fényt.
Persze a tűzek sem égnek örökké... :)
Most elkezdem sorban a negyedik életemet. Az első kicsit egyhangú volt. Bár volt benne sokszor izgalom, de ezek egyformák voltak.
A másodikban a pokol és a menyország között lebegtem félúton.
És kitartásomért cserébe a harmadikban boldogság és szeretet vett körül. De nem figyeltem oda eléggé, és büntetésül véget vetettek ennek az életnek.
Most egyedül kell boldogulnom, segítő angyalom csak rövid időre lehet mellettem. És csak ottlétével támogathat.
De nem adom fel, mert tudom, hogy ha erős leszek, akkor a harmadik életemnél is szebb lesz a következő. És végre megbékélhetek, és nem kell többé életről életre vándorolnom.
Talán csak pici, tudattal rendelkező energialények vagyunk, akik egyetlen másodpercre felvillannak, majd eltűnnek. De ezalatt a másodperc alatt egy egész életet álmodnak végig. És amikor két tudat akárcsak egyetlen pillanatra is egyesül a közös álomban, akkor egy újabb energialény villan majd fel.
|
Problémás tartalom jelzése
|
