Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/158072
|
2008-03-31
Napló töredék 5.
日記 [にっき] 欠片 [かけら]
A legutolsó lépcsőfok közeleg már,
de a lelkem a győzelemért helyt áll,
küzd addig, míg a kór el nem visz,
a sorsok könyvének sövege szerint.
Az idő ellenem dolgozik minden hajnalhasadt reggel.
Félő, hogy a gyógyszer már nem hatásos eléggé. Hisz egy megsérült agyfélteke hatalmas elváltozásokat okozhat, mind külsőleg, mind a köznapi életet megnehezíti.
Mégsem szabad arra gondolnom, hogy rosszul tettem, amiért ilyen állapotban elindultam, megfejteni az ismeretlen egyetlen pontját. Látni az óceán egyszer s utoljára.
A gyógymód, ami segíthetne a felépülésben iszonyú drága és veszélyes. Nem kockáztatok semmit meg, ha ilyen bizonytalannak tűnik az ösvény túloldala.
Miket is írok: gyógyulás. Reményeket fűzök ahhoz a fogalomhoz, pedig az esély azzal együtt kezd elúszni, míg a testem megadja lassan magát a gyilkos halálnak.
Most azonban úgy tűnik, mintha jobban járnék, ha levetném magam a szirtről, minthogy itt szenvedek egyedül, nem sokáig. Hisz nem mondtak többet az orvosok, mint, hogy néhány hónap és szétárad bennem a tehetetlenség, majd olyan dolgokra késztet egy belső hang, amikre nem vagyok képes normál esetekben.
A baj nem csupán a koponya egyik felének erős megzúzódása, hanem egy halálos kór is magával ragadott.
Eddig nagyon ritkán fordult ez elő, hogy egy erős szervezetet tönkretett, de az én esetemben ez nem volt igaz. Beteges gyerekként jöttem a napvilágra, ami annyit tesz, hogy néha elvesztettem eszméletemet a láztól, míg búza hordás közben ájultan estem a poros földre.
Persze az engem ért bántódások is sokban hozzájárultak ehhez, de alapból is ilyen szervezetet örököltem.
Most mégsem érdekel, hogy mily megmagyarázhatatlan okokból váltam gyenge hatodrendű szellemutánzattá, még így is üldöznek. Nyomoban egy egész seregnyi falu.
Ha netalántán nem élném meg a holnapot, már nem lenne elég lelkem folytatni a -nicuki-t, remélem valaki tanul majd a hibáimból.
A tollamat lerakom ha a sors úgy dönt, végérvényesen, menekülnöm kell a kardok fémes íze, a dárdák és nyilak zápora elől...
|
