Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/107636
|
Fizettségem
(ez egy másik nem túl minőségi versem...)
Az arcom üres maszk volt csupán,
Mellyel sötét érzésimen lettem urrá,
S rémülten csak néztem,bámultam,
Életnyi munkám hogyan dől romba...
Valami, amiért sok évet dolgoztam,
Valami, amiért fizetséget sose kaptam,
Ami az életem része volt,
Hirtelen végleg, teljesen elmúlt...
Csak néztem azt a lapot,
A szám ál-mosolyra húzódott,
S feltekintve az égre, sikoltva,
Némán zúgtam a mennyből a pokolba...
Ő csak állt, ártatlanul, vidáman,
Csendesen reménykedve abban,
Hogy azzal, amit nekem adott,
Nagy megdöbbenést okozott...
S én mosolyogtam, dicsértem,
S magamban önkledeztem
Az önutálattól, ami elöntött,
Hogy megölök egy örömöt...
De muszáj volt, s én tettem,
Szavak tőrével beledöftem,
S a gúnyos megvetéstől
Lett kritikám csöpögő...
Pedig nem igazán akartam,
Tudtam, hogy ebben is jobb nálam,
S e feletti keserűségem tört
Önuralmam hálójából elő...
Igaztalan az egész élet,
Hogy mindig csak nézem,
Másokat ahogy jóval ellát
Miket csak létük kíván...
De én üres vagyok,
Mert bármit alkotok,
Azt mindig legyőzik
Jobbal, elűzik...
Engem nem hagynak,
Uralnak, eltaposnak,
Ártatlanul, nevetve
Bűnüket nem sejtve...
Mert ők ebben is jobbak,
Most, hogy tudom, okkal,
De nem joggal bántottam,
Suttogom: Bocsánat...
Mert nem mondanám szemébe,
Hogy, nem haragszik, remélem,
Mert tudom, ennek ellenére,
Hogy éltemnek ő vetett ezzel véget.
S létem immár a teljes
Szükségtelenség, melyet
Senki észre sem vesz, s bárhogy
Ordítok, a végén csak elhalálozok...
|
