Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/111547
|
Sok Versikék
Leszek fa,
Mely neked adja friss gyümölcsét
Leszek szellő,
Mely elhozza a tavaszi virág illatát
Leszek csillag,
Mely elénekli neked az éj dalát
Leszek nap,
Mely felmelegíti kihűlt szívedet
Leszek hold,
Mely megvilágítja sötét utad
Leszek kenyér,
Mely táplálja testedet
Leszek víz,
Mely eloltja szomjadat
Leszek útjelző,
Mely megmutatja a jó irányt
Leszek pajzs,
Mely megvéd minden rossztól
Leszek tündér,
Mely valóra váltja álmodat
Leszek angyal,
Mely örökre őrzi életed
Leszek ajtó,
Mely jó felé vezet
Leszek társad,
Mely egyszerűen szeret…
--------------------------------------------
--------------------------------------------
komolyan nem értem magam
kirohannék akármerre, csak el
mi van ma nem tudom, de nem jó
volt már ilyen, csak ebben bízom
ugye nincs igazam, csak álmodom
ne hagyjatok el édes angyalok
itt állok valahol fönn egész magasan
leugrottam, azt hittem szárnyam van
mint eddig, de a varázslat megszünt
van még reményem vagy száz méter
átfut életem rövid filmje már csak fele
jól tettem mindent, nem én döntöm el
hagyom magam sodorni huszonötig
nem kérek már semmit, ölelj tízig
még becsukom a szemem száddal
belédkapaszkodok, szeretlek,imádlak...
----------------------------------------------
---------------------------------------------
Újból érzem,valami él,
Valami földöntúli,mély remény,
Oly érzés,minek nem szabadna már,
Egy különös,réges-régi vágy.
Mi néha elül,és ujra támad
S eszem ellene nagyon lázad,
de mit tegyek, ha erős ez,
Ha nem vigyázok,tönkretesz!
De mégis úgy érzem,hogy él
Valami földöntúli,mély remény,
Egy igaz,tiszta érzelem
Hogy még mindig szeretem!
Elfeledni nem tudom
Akkor sem,ha ha akarom,
Mert itt él az emlékemben,
Szavamnak Cengésemben!
----------------------------------------------
---------------------------------------------
Múlik az idő, rohan az élet,
télből hirtelen tavasz lett,
eltelt egy év s még sem érzem,
hogy valaha is nélküled életem.
Újra nyílik fű fa virág,pompázik
az egész világ,mintha tél nem is
lett volna,s minden fájdalmunk,
csak úgy...elmúlna...
Mintha mindennap mellettem
lennél,s lágy hangoddal ismét
dédelgetnél,becézgetnél, mintha
még mindig szeretnél....
Újra hazatér házunkhoz a gólya,
mintha el sem ment volna,s újra
jönnek a fecskék,hogy nagy ricsajjal
jelezzék, ismét együtt lehetnénk....
S hiába vánszorgott ólom lábakon
az idő,szűntül hiszem, még menthető,
csak tudni kell feledni,s a múló idő,
pille szárnyain repülni...
----------------------------------------------
---------------------------------------------
Itt ülök a széken, szobám rejtekében
Lelakatolt ajtó, függöny rejti énem.
Lezártam az ajtót, könnyel, fájdalommal
Sok évvel ezelőtt, egy súlyos-nagy kulccsal
Látom - hisz kilátok - a világ hogy kavarog
Nem bánthatnak, mostmár biztonságban vagyok
Vihar tombolhat kint, perzselhet ott a Nap
Nálam itt bent mindig hűvös homály fogad
Aztán egyszer ott áll, áll a küszöbön túl
Miért jött el ide, mi ejthette rabul?
Szeme tiszta tükör: A tiéd, nézd a lelkem!
Lesütöm szemeim, s elfordítom fejem.
Vár még, vár odakint, bár évszakok múlnak
Néha ki-ki nézek: Menj el, most már unlak!
Hátat fordít lassan, még vissza-vissza néz
Búcsút int felém a szép, a legszebbik kéz
Miért nézek hátra, nem pedig előre?
Miért félek tőle, hisz szeret, s bejőne?
Biztosan tudom már, hogy nem ember volt ő
Egy tündér állt odakinn: az egyetlen nő!
Miért olyan nehéz ezt a kulcsot fordítani?
Rozsdás ajtóvasat sarkáig kitárni?
Miért kell látnom őt az ajtóból elmenni?
Szemében a könnyet sosem észre venni?
Már eltávolodott, alakját sem látom
Feltépem az ajtót, mostmár azt se bánom!
Kellesz nekem tündér, nem lehet más párom!
Rajtad kívül más lány szerelmét nem vágyom!
Visszajön még egyszer, megáll az ajtón túl
Nem látok mást, csak őt, a világ elhalványul
Csak most láthatom őt teljes szépségében
Csak most érezhetem, mit is löktem félre
Rámnézett ártatlan, igazgyöngy szemével
Szembenézett régi, hűtlen szerelmével
Nem jöhetek már be, sebem már visszatart
Sokat álltam itt kint, erőm már nem maradt
Az ajtót úgy hagyom, tárva-nyitva neki
De bizton érzem, tudom: többé nem nyitja ki
Visszülök csendben, lángolok még belül
S maradok mint voltam: mindig csak egyedül
---------------------------------------------
--------------------------------------------
valahol a felhők felett
messze bennem
nem is tudom merre
sétálsz éppen velem
emlék nem lehetsz
mert most fogom a kezed
valahol a felhők fölött
ringat édes szellő
régi érzés, játszótér
hajad simít-lebben
felkapom a fejem
hisz illatát épp érzem
valahol a kékség alatt
a nap szádon csillant
egész közel vonlak
tudjam tényleg te vagy
drága nap imádlak
közben végig csókoltalak
----------------------------------------------
---------------------------------------------
Hangtalan,néma,könnytelen fájdalom,
A semmibe merengve Rólad álmodom,
S várok egy szót,egy apró jelet,
S vállamon érzem még vigasztaló kezed.
Emlékeid börtönébe zárva hideg az éjszaka,
S a rácsok közt felzokog a fájó szív szava.
Érted kiált,hív,neved sírja az égre,
Majd fájva,megtörve elalszik végre.
De álomtalan az álom,nem ad már békét,
Ma éjjel nem hozza a fájdalom végét.
Csak furcsa lebegés,élet vagy halál...
E szívnek Kincsem,mindegy ezután,
Hisz nélküled csak holtan élhetek,
Tudod,mint a filmeken a szellemek...
De örzöm még a lángot,bennem él az eskünk,
mit szavak nélkül, egymásnak tettünk.
Az égen még látom szerelmünk csillagát,
Kettőnkért ég,sosem hal meg talán...
Esküm él,míg szívem fájva dobog,
A meggyújtott láng örökké lobog.
Kérj még belőle,vedd el,hisz Tiéd,
Szoríts Magadhoz...szeretlek.Ne kérdezd miért!
--------------------------------------------
--------------------------------------------
Aludj velem!
látom titokzatos mosolyod
kissé zárt arcod, amit a
külvilágnak tartogatsz
és ami kinyílik,mikor velem vagy
én ajándékom
álomországban
semmi sem lehetetlen
aludj velem, szerelmem!
--------------------------------------------
----------------------------------------------
Mikor alszol, - nem is hiszed ébren el -
csillag illatommal körbelebeglek.
Orrocskádhoz hajlok,
Odalehelek harmatkönnyű csókot.
Édest, szerelmeset.
Szerelemmesét dúdolok neked Kedves.
Lágyat, csendest...;
Óh, fel ne ébresszelek.
Pihegésed őrzöm, mint Búsképűlovag
szívébe örökbezárult szerelmesét.
Szerelmemet óvom,
velem van a Nagy Ég!
Emberfia?, egy se méltó ellenfél!
Démon álmok jönnek?
Megharcolok minddel...
Mind elhessegetem!
Aludj szép Szerelmem.
Csendes éj"-t, ugye hallod még valahol?
És a nyitnikék... kintről, a hajnalból
reánk szól...
Lelkem elbóbiskol válladon...
Pihennünk kell kicsim.
Párat döccen a Föld még,
s Vénuszt ragyogsz nekem.
Reggel őrségváltás,
Te vigyázod napom.
Esthajnalcsillagom.
-------------------------------------------
-------------------------------------------
Te!
Megláttalak,majd elöntött egy érzés,
hisz csoda voltál nem vitás,
mely legszebb pillantásom volt mégis.
Szeretem a mosolyod,mert gyönyörűvé tesz téged,
gyönyörű az ajakod mely mámorítóan édes!
Szemed ragyogása elkápráztat engem,
kezed finom tapintása mozdulatlan lesz lényem.
Sok mindenen gondolkozom hogy élhetnénk-e szépen,
úgyérzem készen állok mindenre,mert fontos vagy nékem.
De ha meghalnál én is meghalnék te érted!
--------------------------------------------
---------------------------------------------
Minél erősebben érezlek, annál biztosabban értelek.
Néha azaz érzésem, én vagyok az egyetlen, ki egész
Testében érzékel. Az anyagi világ eltorzította az
Emberek előtt, Rólad alkotott képet. Helytelen tudás,
Világnézeti zűrzavar, mely rögeszmékbe sulykolta a
Valóságot. Minden vallás elválaszt, elkülönít, mint
Egy felsőbbrendű végzetes hatalmat, mely alárendelt
Kisebbrendűségi érzést kelt az emberekben. Mintha
Kétféle lét lenne, Isteni és emberi, és ennek távhatára,
Összemérhetetlen. Kettészakadt lét alsó és felső
Szférája teljesen elkülönülve. Büntetéstől megijesztett
Ember rákényszerül kifejleszteni a képmutatást,
Stréberséget, az alkalmazkodást, a hazudozást. Így a
Sötétség leple alatt a tényleges fényről, a látás
Igazi perspektívájáról, egyáltalán nincs tapasztalata.
Még az égő láng hegyét, mely gyújthatna benne fényt,
Is elzárják előle. Kik torzítanak Lényeden, bálványként
Akarnak maradni az emberek szemében. Azt már végképp
Tagadják, hogy azonos létezés részei vagyunk. Nincsenek
Határaink, hogy lényünk átfolyik mindenbe, és minden
Belénk hatol akár akarjuk, akár nem. Így válunk,
Isteni-emberi szövevények gócpontjává, Testednek apró
Sejtjévé, a lét, mint teljes egész, tökéletesen
Bennünk van, mint mikor a lélekbe érkező madárdal,
Egybeolvad, és érzelmekkel oldódik tovább, végig
Futtatva a hozzá tartozó idegpályán, mely a szeretet
Impulzusát stimulálja. Ettől, mint a rózsa szirma
Nap fényének engedve, elernyedve szétnyílik, a
Szeretettől minden agresszió tökéletesen erőtlenné válik.
Szelíd türelem, puha engedékenység, a végtelen lágyság,
A legkeményebb gyémánt, mi Benned van, és ez az, mit a
Képmutató vallások elzártak az emberek szeme elöl.
Mindent hazudtak Rólad, csak az igazságot eltakarják.
De az emberi szív érzi, ott van benne valami nyilvánvaló,
Láthatatlan, mely néha önmagát megszólítja
----------------------------------------------
---------------------------------------------
ÁLMODJ MÉG
Szép vasárnap reggelt, Kedvesem
Ne kérdezd, arcodat mióta lesem
Csak kelj úgy, mint egy nyíló rózsaszál
A boldogság röppenve Édes, feléd száll
Hunyd le még álomtól ragyogó szemeid
Hajnaltól vigyázom szerelemes álmaid
Emlékezz Édesem, arra mit álmodtál
Megsúgjam? nevem emlegetve vágytál
Karjaiddal átfontad vágyón az éjszakát
Mézes csókjaid hintetted felém órákon át
Kezeddel szorosan fogtad, simogató kezem
S lopva ezt a gyönyört, mit álmodtál velem
Másik kezemet is simogatva Te rád teszem
Ígértem Neked, míg alszol én el nem veszem
S most, hogy elengedett az álomország magától
Itt fekszem melletted testemmel remegő vágytól
Ne kérdezd, milyen az idő odakinn, mert jeges
Itt köréd fonva oly meleg van, odakinn szeles
Paplan alól szemléld Kedves e vasárnapi világot
Mert én úgyis ezen boldogságtól mindjárt kiáltok
S akkor szavaim hívó hangjára oly édes az átok
Odakinn a felhők szertefutva már a Napot látod
Csak Neked ragyog, s melegít egyetlen sugarával
Aludj vissza még Édes, majd terelem szép szóval
Megkérem, ragyogja be arcodnak mindkét oldalát
S hagyja itt nekem, ennek a mesés álomnak fonalát
Én majd újraszövöm minden reggel csakis Érted
Amíg engeded, hogy reggeli szépségeddel Keljek
Most megcsókolom még selymesen puha arcodat
S ahogy látom, máris folytatod mézédes álmodat!
---------------------------------------------
---------------------------------------------
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszu életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!...
--------------------------------------------
--------------------------------------------
elindul
egy vékonyka sírás
befelé csörgedezik
egy virágcsokor imbolyog a kézben
egy fehér porcelán szárny remeg
az agyvelőbe hasít
hallok szárnycsattogást
szárnysuhogást
hogy ne feledjem
hogy soha el ne feledjem
a forró suttogást
a nyílvessző-ívelést
százszor megtörténve is
az egyszervoltat
hogy minden éjjel ízlelhessem
tőled elszakítva is
a páros játék bódulatát
a földrengés kegyelmét
az édes halál közelségét
a bőröd selymét és nyirkát
az öled bársonyát
a mézet a keserű bürköt a vért
mert nem volt elég
csontjaim parázslanak
csontjaim sajogva
sóvárogva emlékeznek
az esetlen mozdulatokra
a vonzódásra a riadalomra
lassú kortyokban nyelném
újra és újra drága lényed
mámorító közelséged
soha meg nem unnám
veled a létezés szégyenét
elviselni megtanulnám
de fogytán már időnk
otthonunk és vesztőhelyünk
ez a sivár kietlen terep
ne sírj te gyönyörűséges
ne fordítsd el a fejed
öleljük inkább át egymást
vacogva hideglelősen
ameddig csak lehet
------------------------------------------
--------------------------------------------
magamra húzlak
annyira édes
egész sötét lett
érzem illatod
összegyűrsz megint
megér szenvedni
fülembe súgod
bőrömre írod
egész bíbor lett
kertek ágyása
rádfonom indám
tűzem fellobban
számon a szavak
bőrödre csókkal
írom azokat
egész felfordult
testek vihara
tengeri orkánnak
szirtjei állnak
habbal öleli
forrón simítja
pusztúlni semmi
együtt zuhannak
egész kisimult
tükrödbe nézek
magadat látom
megcserélt lelkem
benned létezem
élek tevelem
csendes hajnalon
meggyújtod a lángot
hajnali szellő elfújta
egykor
igen a parázs megmaradt, nem éget
a kazánnak ez a természete
a parázsból lángot hevít
füstje jelzi, hogy itt laknak
szívek háza
béke szigete, mezői
csendes kaptár, sok sok mézzel
nem is tudom mikor nézted
talán a tavasz újra
rákezdi
--------------------------------------------
--------------------------------------------
Mi a szerelem?
Ha nagy beteg vagy, meggyógyítalak,
Ha szomorú vagy, felvidítalak,
Ha éhes vagy, enni adok neked,
Ha nagyon félsz, fogom a két kezed.
Ha egyedül vagy, repülök hozzád,
Ha kétség gyötör, vigyázok terád,
Ha magányos vagy, hű társad leszek,
Ha álmod elszállt, álmodom neked.
Ha megkívánsz, testem-lelkem adom,
Ha hozzám bújsz, minden vágyad hagyom,
Ha fázol, szívem majd felmelegít,
Ha álmod elszállt, dalom elszenderít.
Ha félsz, testemmel védelmezlek,
Ha gyenge vagy, én erős leszek,
Ha nevetsz, én veled nevetek,
Ha sírsz, minden bút elkergetek.
Ha átölelsz, érzem minden sikerül,
Ha fogod kezem, az ég is kiderül,
Ha kitárod karod, hozzád simulok,
Ha kitárod szíved, már nem izgulok.
Ha hiszel bennem, én is hinni fogok,
Ha bízol bennem, én is bízni fogok,
Ha útnak indulsz, én is veled megyek,
Ha szeretni fogsz, én is boldog leszek.
--------------------------------------------
---------------------------------------------
van amit nem adok
ha kitéped magad
benned egy darabom
hús, vér vagyok
lelkem nincs, markolok
visszahúz a karom
feszülök, én barom
kegyetlen rianás
hasít sarkot, óceánt
repeszt és széttár
nincs oly zugom
mit árnyék eltakar
terülj rám, laposan
egy fulladás, ütem
öljön meg egyszerre
szítsa vágyam döfve
hulljak alá megölve
tövig-kés testemben
--------------------------------------------
----------------------------------------------
Szép volt a sorstól,hogy utamba ejtett,hogy néhány édes csókot az ajkamon felejtett,még csak akkor tenne igazán szépet,ha mindörökre nekem adna téged!
---------------------------------------------
---------------------------------------------
ki azt mondja imád, sose hidd szavát!
Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet.
De aki rádnéz, hallgat,nem beszél és nem szavalgat, annak add egész szívedet, mert az forron és hűn szeret!
--------------------------------------
Akit szeretsz ne csald meg
Ne sírj szívén sebet
Nem gyógyul meg többé
Ha meg is kérleled
Mert hiába ürited ki a teli poharat
Egy csepp mégis a fenekén marad.
---------------------------------------
Vannak boldog könnyek és fájó mosolyok.
Lesznek szerelmek, amíg a föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell.
Az élet harc melyben győzni kell.
---------------------------------------
Egy igazi jó barát veled énekel
a hegy csúcsán és csendben
ballag meleted a völgyben.
|
