Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/319900
|
2008-06-19Sűrű napok!
Hát az elmúlt időszakom elég sűrű volt...
először az érettségi, aztán az egyik kutyám halála- kissé megviselt, hogy megfulladt a karjaim között és nem tudtam mit csinálni-...jövőhét pénteken szóbeli, vége a mizériának és kinyílik előttem a nyár...valószínű hiába.
felhagytam egy ideje az angol dalszövegírással és egy elég szép belülről jövő mű megalkotását tüztem ki célul...ezt a művet most ide le is írnám, bár elképzelhető hogy még bővülni fog ^^
Általában nincs címzettej egy-egy dalomnak...ennek sincs, de aki olvassa, közülük egy tudni fogja...hogy mit üzenek ezzel!
A Bárd Éneke!
Utaztam eleget, birtokoltak sokan.
Féltem a hajnalt, mikor minden álmom eltünt holtan.
Nevettem az éjjel, mikor nők kegyét élveztem,
És éltem életem, ily fékevesztetten.
Majd egy nap rájöttem, lantom már nincs sehol.
Félek elhagy a sors, elmos a múlt!
A végzet keze jár nyomomban, itt lohol!
De van egy hölgy, két kar, mely mindig megóv!
Megóv a vésztől, a végtől s magamtól,
Ahová bújjak nincs messzeb mint egy fuvallat.
Újra kezembeveszem lantom az asztalról,
És új nótába kezdek, mostmár látni vélem új célomat!
csendben ülve az asztal felett,
lelkem, mint a kandalló tüze reszket!
Nem gondolok semmi másra,
a gondtalan élet nyomára!
A végzet útra helyezett,
kalandozok már életem eleje óta.
mikor végre utam egy szakaszához értem,
egy mosoly nem sok jutalmam nem volt!
a pirkadat már úton talál,
nevetve csúfol a sok gyerek.
mosolyom mindig másokra száll,
kardom csak vért fakaszthat!
De mikor a bűvöletnek vége,
és a nap feltűnik előttem reggel,
a szívem megtisztul új reménnyel,
mert én vagyok aki mindünkért énekel!
Tehát lépdelem az út kövét, előre mint minden mi körülvesz!
de belül üvöltve átkozódik valaki, aki csak egyvalamit
szeret.
Egy dologra vágyunk mind a ketten én és a belső ő!
Hogy legyen végre egy személy ki szeret, végre egy igazi nő!
Nálad a párna,
S nálam a lant!
Belőled királynő lesz,
Én a kocsmákban éneklek alant!
Te zárt ajtók mögött élsz majd,
Én szabadon szaladok mezőkön.
Te hiányolod énekem minden napodban,
én egyedül alszom, Veled szívemben, s Álmaimban!"
|
