Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/210489
|
2008-06-27
...oh bölcs Hekaté anyánk...
egy messzi messzi galaxisban...jah ez nem az a story :P
Egyszer volt, hol nem volt, túl az üveghegyen, túl az óperenciás tengeren, volt egy sziget. Ennek a szigetnek a közepén állt egy nagy fűzfa, annak a 77. ágának, 77.levelén olvastam ezt a mesét.
Élt egyszer egy öreg király, és annak a felesége. Egy szép napon a királyné egy gyönyörű kislánynak adott életet. Boldog volt a királyné, de annál sokkal boldogabb az öreg király. A széltől is óvta a kis királylányt.
Napra nap jött, és éjre éj, tavaszra nyár és őszre tél, és a kis királylány lassan eladósorba került,
Azidőtájt került szolgálatba a királyhoz egy pásztorlegény. Ha a királyi szérűn legeltetett, a kis királylány ott játszott az udvarhölgyeivel, ahonnan jól láthatta a juhászlegényt, és a juhokat.
De biza nemcsak a kis királylány vetett szemet a juhászlegényre, hanem a juhászlegény is a kis királylányra. Ha a juhászlegény nem lelte a kis királylányt, bizony ott legeltetett a kastély tövén, hogy akár egy szempillanásra is láthassa a kis királylányt.
Ahogy a kis királylány nőtt, cseperedett, bakfisból ifjú hölgy lett, a juhászlegény egyre jobban beleszeretett. Napra nap, és éjre éj, tavaszra nyár, és őszre tél, és a kis királylány dobta volna inkább a sárba a koronáját, mintsem elveszítse valaha is a juhászlegényt. De bizony az öreg király hogy-hogysem megneszelte ezt a bimbódzó szerelmet, és maga elé hívatta a juhászlegényt.
No fiam - mondta az öreg király - Nem vagy méltó az én lányomhoz, utadra bocsájtalak, próbálj szerencsét, és ha megkirályfiasodtál, térj vissza, és neked adom a lányom kezét, s vele fele királyságom.
A szegény juhászlegényt nem kellett bíztatni, jókor reggel feltarisznyálkodott, és elindult világnak.
Napra nap jött, és éjre éj, tavaszra nyár, és őszre tél, és a szegény juhászlegény csak ment, mendegélt, túl az óperencián, túl az üveghegyen, míg a tündérek országába ért. Szolgálatba szegődött a tündérkirálynő kastélyában, mert éppen egy pásztorlegényt kerestek szolgálatra. A tündérkirálynő belelátott ám a szegény juhászlegény szívébe, ahol bizony meglátta a kis királylány arcát. A tündérkirálynő jószívű volt, nem állhatta, megszabadította a szemrevaló legényt, ettől a mérhetetlen bánattól, adott néki a feledés borából, és láss csodát a juhászlegény szíve kővé vált abban a minutumban. A szegény juhászlegény egy pillanat alatt elfelejtette a kis királylányt, és beleszeretett a tündérkirálynőbe, mert az szemet vetett a legényre, és biza igét mondott rája.
Napra nap jött, és éjre éj, tavaszra nyár, és őszre tél, és a kis királylány szemrevaló ifjú hölgyé változott, és soha többé nem hallott a szegény juhászlegényről.
Egy csodás napon, a szomszéd király követeket küldetett, és megkérték a kis királylány kezét.
Szemre való volt a szomszéd király fia, a kis királylány
boldogan hozzá ment feleségül, az öreg király pedig áldását adta a frigyre.
Éjre éj jött, és napra nap, tavaszra nyár és őszre tél, hétszer fordult meg az év, mikor a tündérkirálynő halálos beteg lett, majd hamarosan az örök árnyékvilágba költözött. Ahogy meghalt a tündérkirályné, úgy kezdett el dobogni a szegény juhászlegény szíve, és felderengett neki kedvese arca....
....mint űzött vad rohant a király elejbe, hogy bizony ő tündérország királya lett, nem is kell neki a fele királyság, csak had vigye magával a kis királylányt, hogy ő legyen tündérország királynője.
Az öreg király szemét lesütötte, és nem szólalt meg többé. Az öreg királyné elmondta a juhászlegényből lett királynak, hogy a kis királylány már a szomszéd király boldog felesége. A juhászlegény fejét lehajtotta, szívét búnak eresztette, és visszament tündérországba, magányosan uralkodni...
Mikor a kis királylány megtudta, hogy kereste a kedvese, a szíve szakadt bánatába'... azóta a kis királylány _________él amíg meg nem hal.
ha mégis happy lenne az end akkor átírom
|
