Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/83762
|
2009-02-14 Valentin nap
Magam előtt látom régi énemet,
Vicsorogva rám nevet.
Drótokon lógva ténfereg,
Szeme helyén áttetsző üveg.
És tudom, hogy a baba csak baba.
Ártatlan, elkoptatott, büszke és ostoba.
Egy kicsit szánalmas,
Ócska, üres, avas.
Eljátszott játék.
Sarokba dobott emlék.
************
Sodródom tovább az árral, s
Úgy teszek, mintha élnék én is,
Pedig csak egy baba vagyok.
Polcon ülve, szép ruhában,
Üres szemmel, merev háttal,
Vértelen, zsibbadt mosolygással,
Porcelánra festett hamis méltósággal
Távolba révedve bénultan figyelek,
S jöttödre porcelánszívem megremeg.
S Te lassan lépve, félhomályban,
Fájó szívvel, néma gyásszal,
Ajkadon égő forró lázzal,
Reszkető kézzel magadhoz vonsz,
S többé nem vagyok.
Kezeid közt csupán éles, porcelándarabok.
*****************
egy sötét szoba relytekében
egy kislány sir már nagyon régen
csak zokog, senki sem tudja hogy miért
nem szól semmit, nem beszél
csak sír sír naphosszat
egy porcelán babát szorongatva
nézi, s csodálja ezt a kis bábut
aki semmibe meredő tekintettel
üveges, kék szemekkel
mosolyog , , s nem szól semmit.
Hová tűnik a fény amit senkit sem figyel?
Hove fut a remény , melyet emberek milliói eresztenek el?
hová lessz a dallam az emberek szívéböl?
Hová lesz a szeretet , amit kiirtottak bentről?
nem tudom és a kislány sem tudta,
pár hónap telik el , és ez van írva egy sírhalomra:
a kislány kinek elvették a hitét
a kislány , ki már nem szeretett, nem remélt.
|
