Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/198780
|
Boldog névnapot...
Ezek a viccek megtörtént esetek:
Bejött az élelmiszerboltba egy szöszi.
- Kérek egy kék Szofit!
Levettem egy egy nekem szimpatikus darabot a sok közül, és a hölgy elé tettem. A dobozon nagy fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy felháborodva utasította vissza:
- Nekem ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz!
Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen! És így lehessen rá hatni! Elhatároztam, hogy olyat mondok ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele:
- Sajnos mind rákot okoz.
Erre ő szintén faarccal:
- Adjon egy másik dobozzal ugyanebből a márkából!
Először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Hát, én adtam neki.
- Erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet.
- Ó, az jó, nem vagyok terhes, és így nincs gond. Tüdőrákot mégse szeretnék kapni!
Azt hittem, felkötöm magam, de erőt vettem magamon, végül is a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak. De a történetnek itt nincs vége. A hölgy pár nap múlva visszatért, megint kért egy kék Szofit. Rutinos droidkezelőként mindjárt meg is néztem, mi van a dobozon. Az írás imígyen szólt: "A dohányzás csökkenti a spermiumok számát." Gondoltam, ez biztos jó lesz, és oda is adtam. Nézegette, nézegette, közben egy pár embert kiszolgáltam, majd közölte:
- Ez férfi cigi, ez nekem nem jó! Adjon nőit!
Egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:
- Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is... - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban.
Egy pársoros a Pizza Hutról. Király - Kürt utca sarok, rövid a sor, beállunk.
- Hat szelet Margaritát kérek szépen!
- Nem tudok adni, mert hat szelet az már egy egész - feleli a lány. Be kell menni az étterembe - folytatja - és ott meg kell rendelni! Fél óra alatt készen van.
- Akkor adj légy szíves öt szeletet!
Megkaptam, megköszöntem, kifizettem és megkérdeztem:
- Ne haragudj, kaphatnék még egy szeletet?
- Persze - hangzott a válasz és egy perc múlva, hat szelet pizzával
távoztam.
Melbourne-ben történt az év elején. A Nyugati Körút, Western Ring Road autópályán a rendőrség először bemért egy kocsit, amely 6 km/órával gyorsabban haladt a megengedettnél. Utána mentek, megelőzték és leállították. A vezetővel közölték a tényeket és 135 dollárra megbüntették. A kormánykerék mögött ülő személy megköszönte a bírságról szóló okmányt és elővette a hivatalos Munkavédelmi Ellenőr igazolványát. Majd ő is kiállított egy számlát, ahol bűnösnek találta a tulbuzgó rendőrt, mert a rendkívül forgalmas úton nem viselte a különben kötelező rikitó színű foszforeszkáló mellényét. A büntetés 800 dollár.
Apró kis történet fővárosunkból:
Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömö mellé ér, üres + nagygáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az idiótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő "rejtett" gombbal. Felszállt, elkezdte a "hülye köccsööög,... stb." dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték a f...kalap autóját. A f...kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni
akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát
ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik
gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,
fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és
elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi
bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan
repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
Egy kisboltban dolgozom. A múltkor egy vevő a pulton felejtette a mobilját. Megnéztem rajta a címlistát, és felhívtam a Mama feliratnál jelzett telefonszámot. Elmondtam a hölgynek, hogy a fia telefonja nálunk van.
- Azonnal intézkedem - válaszolt a Mama.
Kis idő múlva megcsörrent a mobil, felvettem:
- Halló?
- Kisfiam, a kisboltból telefonáltak, hogy náluk van a mobilod, menj érte!
Lassan csorgunk a forgalommal együtt kifelé a Jászberényi úton, amikor egyszer csak feltűnik egy Suzuki Ignis, folyamatos elakadásjelző villogóval a forgalomban. Lassan utolérjük, mellécsorgunk. Valójában csak figyelmeztetni szeretnénk, de a több éves rutin ilyenkor azt súgja, hogy ne csak a nyitott ablakon átszóljunk, hanem megállítsuk, nézzük át az iratokat. Alig huszonéves fruska vezeti az autót, a jogosítványán alig száradt meg a pecsét. Kedvesen, de hihetetlen csodálkozással próbál ránk mosolyogni, igen valószínű, hogy ez az első közúti ellenőrzése.
- Ön miért közlekedik folyamatosan az elakadásjelzővel?
A mosoly lefagy az arcáról, döbbenten néz ránk. Hebeg, habog, szóhoz sem jut saját magától. Végre kipréseli magából:
- Hogy mivel?
Kiszállítjuk az autóból, körbevezetjük az autó körül, megmutatjuk neki, hogy mind a négy indexe folyamatosan villog, majd megmutatjuk, hogy a kormányoszlopon az a kis piros gomb is folyamatosan villog. Odanyúlok, kikapcsolom. Erre ez a csitri elkezd ujjongani, viháncolni, tapsikolni, hol az én, hol a társam nyakába ugorva. Az egyenruha miatt eléggé kínosan érezzük magunkat. Majd előadja, hogy azt hitte, hogy elromlott az indexe, és ezért jelez egyszerre mind a két irányba. A kis piros villogó lámpáról pedig azt hitte, hogy az azt jelenti, hogy az autót szervízbe kell vinni, majd örömében beugrik az autóba és padlógázzal, csikorgó kerekekkel kilő, mint az ágyúgolyó.
A társammal döbbenten nézünk egymásra, majd sietve szállunk be az autóba, kéklámpa, sziréna, ugyanis ez a csaj minden papírját nálunk felejtette. Alig bírjuk utolérni. Kénytelenek voltunk feljelenteni sebességkorlátozás jelentős túllépése miatt, ugyanis lakott területen, egy 40-es korlátozó tábla után 135-tel tudtuk csak utolérni. Közben mindkettőnkben felmerült, hogy a jogsit "libáért vette", keresem a hamisítás apró jeleit, majd leellenőriztük, minden stimmelt. Erre szoktuk mondani: "Bugyi nélkül vizsgázott".
|
