Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/16755
|
Mese a magányos kutyusról
Élt egyszer egy pici kutyus. Fehér volt, hátán feketés-barnás foltok terültek el, mint egy kicsi bocin. Magányos volt, nem voltak barátai. Egyedül élt egy elhagyatott farmon; egész nap csak ült egy korhadt fatuskón, és bele-beleszimatolt a májusi szellőbe - hátha baráti mosolyt fúj feléje. De hiába. Mindig csak az unalmas, megszokott orgonaillat a Mihány bácsi farmjáról. Neki bezzeg sok kutyusa volt!
Mihány bácsi úgy kb. 10-15 km-re lakott a kutyustól, akinek neve Madzag volt. Egy hatalmas farmot vezetett. Volt neki mindene: piros traktorja, fekete, fehér, szürke, barna, foltos lovacskái, foltos tehene, gyapjas báránykái, sárga tollú kiskacsái, szürke szamara, három kutyája - nevezetesen Bidri, Bodri és Bedri - és, hogy a kutyusok örömüket leljék a farmon, mindeniknek jutott egy kandúr és egy nőstény cica, hadd kergessék őket! Egyszóval csodás életük volt Mihály bácsi farmján.
Mindezt Madzag Kelétől tudta, a fehér fólyától, aki minden márciusban az otthonánál pihen meg, útban hazafelé Afrikából.
Egy csodálatos reggelen Madzag traktorcsörömpölésre nyitotta ki szemeit. Egy pödrött bajszú bácsi volt, aki megtörölte verejtékes homlokát, majd kiszállt a zakatoló traktórból, és elkezdett régi deszkákat pakolni az utánfutóba.
A kis Madzag örömtöl csaholva egyenesen repült az ember felé - dehogy bánta, hogy "lopnak" az otthonából! Csak éppen vakargassa meg valaki a fülecskéjét! Oda is símult a bácsihoz, aki lehajolt hozzá:
- Na nicsak, kit látok! Te bizonyára az öreg László úr kutyája vagy! Isten nyugtassa szegényt, övé volt ez a farm ! Mondd csak, kutyus, egyedül élsz itt? - guggolt le hozzá a bácsi. Madzag pedig válasz gyanánt vakkantott egy szomorút, majd az utánfutóra nézett: két kis szem meredt egyenesen őrá. Majd a deszkák közül kiugrott Bodri, Mihány bácsi fekete kopója. Vidám ugatással üdvözölte Madzagot, majd játszani hívta!
- Gyere, játsszunk! Hagyd a gazdát, végezze a dolgát! Vaúú!
- Ő a te gazdád? - ámult el Madzag.
- Igen! Miért, neked nincsen?
- Nincs. Egy nap nagyon beteg lett, majd János, a fia elvitte az autójával. Azóta sem tért vissza - lehet, hogy meghalt. Már nagyon idős volt.
- Gyere, lakj velem és két testvéremmel, Bidrivel meg Bedrivel! Ők is kopók, csak egyik szürke, nevezetesen Bedri, a másik pedig barna, név szerint...
- Tudom! Kitalálom! Nem lesz nehéz! - szakított félbe Madzag. - A barna Bidri lesz, nem?
- Igen! Kitaláltad! Igaz, hogy csak 3 kandúr és 3 macska van a farmon, de te is kergetheted majd velünk! - ajánlotta Bodri.
- Rendben! Vaúúúú! lesz otthonom és sok barátom! Nem leszek magányos! - örvendezett Madzag, és Mihály bácsihoz szaladt, aki az utánfutóba ültette, és hazavitte a farmra.
Ott Bodri bemutatta Bidrinek és Bedrinek, majd körbevezette a három testvér újdonsült barátjukat a farmon. Madzag pedig rengeteg kedves, vidám barátot szerzett útja során, akik még versekkel, mondókákkal is üdvözölték! A legszebbet Nyi-há-há, a pár napos paci mondta neki:
Új barát jött minálunk,
Ő lesz nékünk pajtásunk,
Mert mindenkinek örülünk,
Együtt játszunk, röhögünk!
- Szép volt! - taps.
Így szerzett a magányos Madzag új barátokat, mert rámosolygott a szerencse! Attól kezdve sosem unatkozott! Már nem volt ideje beleszimatolnia a szellőbe: játszani kellett egész nap! Sosincs megállás, Madzag! :)
|
