Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/311627
|
:D
Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat
Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő. Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik.
"Ne legyél zavarban! − suttogta a fülembe. − Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném!
Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér
Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.
Várj egy percig, csak újraindítom a szívemet!
De a féltékenység... fura egy dolog. Annyival erősebb, mint hittem volna! És teljesen irracionális!
Majdnem kilencven éven keresztül járkáltam az én fajtám és a tiéd közt... és egész idő alatt azt hittem, elég vagyok önmagamnak, nem jöttem rá, mit is keresek. És nem is találtam semmit, hiszen te sem éltél még akkor. − Ez nem igazság − suttogtam, miközben az arcom még mindig a melléhez simult, és a lélegzését hallgattam. − Nekem egyáltalán nem is kellett várnom rád! Én miért úsztam meg ilyen könnyen? − Igazad van! − helyeselt Edward, szemlátomást mulatva rajtam. − Tényleg meg kéne kicsit nehezítenem a dolgodat! − Kiszabadította az egyik kezét, elengedte a csuklómat, de csak azért, hogy óvatosan a másik kezébe vegye. Lágyan végigcirógatta nedves hajamat a fejem búbjától le egészen a derekamig. − Neked mindössze az életedet kell kockára tenned minden másodpercben, amit velem töltesz, ez igazán nem nagy dolog. Neked csak a természetnek, az emberiségnek kell hátat fordítanod... mit számít az?
Nagyon keveset! Egyáltalán nem érzem, hogy lemondtam volna valamiről.
Biztos, hogy nem tűnsz el reggelre? − kérdeztem. Tudnom kellett. − Végtére is mesebeli lény vagy!
-És akkor az ororszlány beleszeret a bárányba..
-Micsoda buta bárány...!
-Micsoda beteg, mazochista oroszlány.
.nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy bántottalak! El sem tudod képzelni, mennyit kínzott a gondolat. − Újra szégyenkezve lesütötte a szemét. − Elképzeltelek, amint ott fekszel, mozdulatlanul, fehéren, hidegen... hogy sose látom többet, amint elpirulsz, hogy nem látom felvillanni a szemedben a megértést, amikor hirtelen átlátsz rajtam... elviselhetetlen lenne! − Csodálatos, elgyötört tekintete az enyémet kereste. − Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben! És mindig is az maradsz!
Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége − olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.
Azt mondtad, hogy szeretsz.
− Ezt már eddig is tudtad. − Lehajtottam a fejem.
-Igen, de azért jó volt hallani. A vállába rejtettem az arcomat.
− Szeretlek! − suttogtam.
− Most már te vagy az életem − felelte egyszerűen.
"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."
"Sosem gondolkodtam azon, hogyan szeretnék meghalni, de meghalni valaki helyett, akit szeretek, jó halálnak tűnik."
Nehezen jutottam dűlőre, mit vegyek fel. Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához. Jó érzés volt, hogy legalább magamban ki mertem mondani ezt a szót, pedig szándékosan kerültem eddig.
Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?"
Twilight<33
|
