|
zolii. vagy csokii. amelyik jobban tetszik. naplója
. z o l i . [293694 AL], gazdája zolii. vagy csokii. amelyik jobban tetszik.
2009-06-20/pár versem/
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/293694
|
2009-06-20/pár versem/
Egy csodálatos levél ^^ -.-""":
am. a vers a naplómban megtalálható, 2009. 05. 22.-énél :D""
Kedves zolistar!
Köszönjük a beküldött verset! "Nem látok könnyeimtől" című műved felvételét sajnos el kellett utasítanunk.
A Poet látogatói között nagy számban vannak a 11-14 éves korosztályból is, ezért fontosnak tartjuk, hogy az oldal a fiatalok számára is megfelelő tartalmat biztosítson. Ennek érdekében sajnos nem áll módunkban öngyilkosságról szóló alkotások közzététele.
Amennyiben ezen szabályunk kellemetlenül érint, elnézésedet kérjük! Visszautasításunk semmilyen formában nem számít véleménynyilvánításnak. Reméljük, hogy művedet más fórumokon - akár a Poet blogon - sikeresen publikálni tudod!
Köszönjük megértésedet!
Poet.hu moderátorok
(Ez egy automatikusan generált levél, nem tudsz válaszolni rá. A szerkesztőkkel az oldalon lévő címeken tudod felvenni a kapcsolatot.)
M Zoltán - Játék
Boldog vagyok mert nézlek téged
De te a fülembe súgod: "hamarosan véged..."
Tudd: én nem félek tőled
És az életem leakarom élni - veled.
Csak egy szép játék vagy számomra;
Széttörlek darabokra.
Mert te kínzol, és csak nevetsz ezen.
De kapsz még, biztos lehetsz ebben.
Felépítem a versem neked
És a papírt a kezedbe veszed.
Elolvasod majd mosolyogsz egyet.
S annyiba se veszel mint egy legyet.
Te nevetsz rajtam, szánalmasnak tartasz
Tudd: ha kérdezel nem lesz majd válasz
És akkor fogod majd sajnálni ezt az embert
Akit az élet már oly'sokszor megvert.
---------
M Zoltán - Álmodj nyugodtan...
Úgy jött el mint a fekete gyász
Te nézel oly bután - és csak állsz.
Nem hiszed, hogy már ismét éjjel van.
Aztán elalszol mint egy gyermek - az ágyadban.
Álmodsz, sok szép dologról
És még valamiről: magadról.
Bárcsak, bárcsak én is benne lehetnék!
S akkor most nem rólad írnék.
Álmaidban sétálsz egy réten;
Engem már elfelejtettél régen.
Meglátsz egy szép szívárványt
És csodálod ezt a látványt.
Én pedig ülök a teraszon
S közben ábrándozok a régi dolgokon.
Utánnad sóvárgok miközben te alszol
Engem a sötétség lassan átkarol.
Elszendergek csendesen,
Te meg alszol édesen.
Engem körbe vesz a néma homály,
És te nem gondolsz rám - ez nagyon fáj.
Egyik nap még szeretsz,
Másnap pedig már utálsz.
Miért csinálod ezt? Nem értem.
Mondd, ezt érdemlem?
Én abba belehalok hogy nem szeretsz
Hogy mindennap valami újjal etetsz.
Tudom csak egy nincstelen poéta vagyok
De lassan a versírással is felhagyok...
Majd aztán eltűnök az éjszakában
És majd pár év múlva rám találnak egy hajnalban
Vérben fagyva heverve fekszek majd a földön
S mellettem egy papíron csak egy pár szó lesz, külön.
Amit majd más nem tud elolvasni csak te,
De téged nem fog érdekelni, s ha majd jön a kérdés
"Mondja csak, ezt az embert ismerte?"
Te letagadod, s neked ez lesz a nagy sértés.
Otthon csak sírsz, majd gondolkodsz.
Fogod a papírt és elolvasod.
Csak egy szó lesz rajta, benne üresség
S nem érzed hogy nekem ez egy szívesség.
Elolvasod, és könny gyűlik a szemedbe.
Bár, bár még egy napom lenne.
Csak most sírsz miattam, hiába;
De az a két szó visszaránt a valóságba:
ÁLMODJ NYUGODTAN...
|
Problémás tartalom jelzése
|
