|
Zsolti naplója
Giotto [286233 AL], gazdája Zsolti
Még egy vers:)
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/286233
|
Még egy vers:)
Egy fiú, ki szerelemre vágyik,
Egy fiú, ki várja az igazit,
Egy fiú, kinek az élete csupa bú,
A boldogságtól vett már búcsút.
A bú medrébe esett volna,
De egy gyönyörű lány felkarolta.
Együtt jártak mindenhol.
A fiút elhagyta a bú.
Piros rózsát ad a lánynak,
Sötétségben csókolóztak.
Egymás karjaiban aludtak.
Kéz a kézben vonulgattak.
A szívük egymásért dobogott.
A szemükben a szép tűz lángolt.
A fiúnak a lány az élete.
Szerelmük igen szüntelen.
De a lány szíve már másért dobogott.
A lány már sajnos mást ölelt, s csókolt.
A fiú szíve összetört.
Boldogsága hever a földön.
Szemében a kín jól látszott.
Vele most a gonosz játszott.
Rájött hát a fiú.
Vágya volt oly hiú.
Életéből a boldogság elpárolgott.
A föld színén már nem is látszott.
A fiú szomorúan borult a székre,
S rózsaszínű papírkára oda körmölte:
,,Drága szerelmem, te már másé vagy.
Ettől a ténytől szívem meghasad.
Elvesztettem boldogságom,elvesztettem életem.
Ez az amit a sors nyújtott énnekem.
El vagyok ítélve szomorúságra.
Kószálnak a fejemben a hiú vágyak.
Szívemben egy nagy tőr,
Az életemre tör.
Az élet nekem túl keserű,
A halál pedig oly egyszerű.
Csak pillanatnyi fájdalom,
S már egy angyal karjaiban vagyok.
Ezért drága kedvesem,
Azt mondom, hogy Ég veled!
Mire olvasod fájdalmas levelem.
Már ott fenn a mennyben leszek."
Ezt sírva leírta.
A postaládába rakta.
A fiú elment a hídra.
A halál oda csalogatta.
Lehajolt a víz felé,
Látta gyötört arcképét.
Felállt hát a híd tetejére,
Itt vége lesz az élete.
Még visszanézett házára,
S ezüst szép autójára.
Hajlította a térdét,
Szép kék szeme szétnéz.
S ugrik egyet, jó nagyot,
S már a vízben landolt.
Még élt egy kicsit.
A fájdalom tüdejébe hasít.
S száját kitárva,
A lány nevét a vízbe ordította.
Lenyelte a sok vizet.
Bekerült tüdejébe.
S egy pillanat volt az utolsó.
Testét várja a koporsó.
Mosolyogva szállt ki lelke.
Felereszkedett az égbe.
Megtalálták holttestét.
Temetőbe temették.
Síró szemek néztek sírjára.
Beborították sírját virággal.
S a lány megkapta levelét.
Suttogta a fiú nevét.
Bement hát a temetőbe.
Ráborult a fiú sírkövére.
Elárasztotta könnyzuhataggal.
Ordítva magát átkozta.
Felment ám a nagy sziklára.
Szeme szikrázott a magasban.
Nem habozott,
Mert leugrott.
A lelke odaszállt fel.
Egy ravatalozó holttestére lelt.
Eltemették a fiú mellé.
Őt siratták napestig.
De ő mosolygott oda fent,
Mivel a fiú lelkére lelt.
Együtt maradtak így hát.
Nem könnyes a szemük már.
A föld alatt is együtt vannak,
A mennyben pedig fönt táncolnak.
|
Problémás tartalom jelzése
|
