Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/338795
|
2009-09-18
99,9 százalékig biztos voltam benne, hogy álmodom.
Az ok, amiért ennyire biztos voltam, először is az, hogy olyan gyönyörű, vakító napfényben
sütkéreztem, amely sosem mutatkozik új lakhelyemen, az állandó szemerkélő-esős
Forksban, Washingtonban. Másodszor pedig - Marie nagymamát láttam.
Nagyi már 6 éve meghalt, tehát ez is nyilvánvaló bizonyítéka volt az álom teóriámnak.
Nagyi nem sokat változott, arca ugyanúgy nézett ki, ahogy emlékeztem rá.
Bőre puha volt és ráncos, ezernyi apró redőbe fogva, mely lágyan simult csontozatához.
Úgy nézett ki, mint egy fonnyadt kajszibarack, haja mégis sűrű fehér felhőként keretezte arcát.
Ajkainkon egy időben - az övé mint egy redős vonal - ugyanolyan meglepett mosoly
táncolt.Egyértelmű volt, hogy o sem számított a viszontlátásra.
Kérdéseket akartam feltenni neki, amelyből annyi volt - mit keres itt az álmomban?
Mit csinált az elmúlt hat évben? Papi rendben van-e, és egymásrátaláltak-e, bárhol legyenek is?
De ő is szólásra nyitotta száját, amikor én, így inkább hagytam hadd kezdje ő.
Ő is inkább hallgatott, így egyszerre nevettünk fel a szituáción.
- Bella!
Nem nagyi szólított, így mindketten elfordultunk hogy lássuk, ki csatlakozik
a mi kis újraegyesülésünkhöz. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, ki szólít;
ezt a hangot bárhol, bármikor felismerném és reagálnék rá akár ébren, akár álmomban
... vagy halálomban. A hang, amelyért tűzön sétálnék át, vagy kevésbé drámaian
fogalmazva, végig evickélném itt életem még a szűnni nem akaró hideg eső ellenére is.
Edward.
Annak ellenére, hogy mindig megborzongtam, amikor ránéztem - ébren vagy máshogy -
és tökéletesen biztos voltam benne, hogy álmodom, pánik tört rám,
amint Edward a vakító napfényben sétált felénk.
Pánikoltam, mert nagyinak fogalma sem volt róla, hogy egy vámpír a szerelmem
- senki sem tudta - és ötletem sem volt hogyan fogom neki megmagyarázni a napfény okozta
táncoló ezernyi szivárványt, mintha kristályból vagy gyémántból faragták volna testét.
"Nos, talán feltűnt neked, hogy a barátom ragyog. Ez csak olyan dolog,
amit a napfényben szokott csinálni. Ne aggódj emiatt..."
De mit keres itt? Csakis azért élt Forksban, a legesősebb városban a világon,
hogy világos nappal is kint lehessen anélkül, hogy felfedné családja titkát.
Mégis itt volt és könnyedén lépdelt felém, legszebb angyal-arcú mosolyával,
mintha én lennék az egyetlen jelenlévő.
Abban a másodpercben azt kívántam bárcsak ne lennék olyan kivétel
akin nem fog rejtélyes adottsága, általában hálát éreztem azért, hogy
egyedül az én gondolataimat volt képtelen olvasni, mint egy nyitott könyvet,
de most azt kívántam bárcsak hallaná a fejemben üvöltő figyelmeztetést.
Aggódó pillantást vetettem nagyi felé, de már késő volt. Éppen akkor fordult vissza felém,
és szemei pontosan olyan kétségbeesettek voltak, mint az enyémek.
Edward továbbra is ragyogóan mosolyogva - melynek hatására úgy éreztem a
szívem feldagad és a mellkasomon fog kirobbanni - átkarolta a vállamat
és ránézett nagymamámra.
Nagyi arckifejezése meglepett. Ahelyett hogy rémült lett volna,
inkább félszegen tekintett rám, mintha szidásra számítana. A
testtartása is furcsa volt - az egyik karját ügyetlenül, kinyújtva eltartotta magától,
majd behajlította, a levegőt ölelve. Mintha olyan valakit ölelne, akit én nem láthatok...
És csak akkor, amikor jobban megnéztem a képet vettem észre, hogy
aranyozott keret veszi körül nagymamámat. Értetlenkedve, emeltem fel szabad kezem -
amely nem ölelte át Edward derekát - és próbáltam megérinteni. Ő pontosan tükrözte mozdulataimat.
De ahol ujjainknak találkozniuk kellett volna, hideg üveg volt semmi más.
Ekkor álmom rémálommá vált.
Nem a nagyi volt.
Én voltam. Én voltam egy tükörben. Én — megöregedve, ráncosan, és fonnyadtan.
Edward mellettem állt, nem látszódva nem tükröződve, gyötrelmesen üdén és örökre 17
évesen.Megcsókolta döbbent arcomat tökéletes ajkaival.
- Boldog születésnapot! - suttogta.
Hirtelen, kipattant szemekkel, zihálva ültem fel az ágyban.
Otromba, szürke világosság, a jól ismert, felhőárnyékolta fény vette át
álmom vakító napfényének helyét.
|
