Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/67578
|
Bánat 2.
Csak állt a lány némán, szótlan,
Tudta, itt a vég, dönteni kell,
A keserves élet vagy az örök nyugalom jöjjön el.
Dönteni még nem tudott,
A nyakán egyre szorult a hurok.
Sietnie kell, mert a halál nem vár,
Elmegy, és rá az örök szenvedés vár.
Ha élné tovább életét,
A fájdalmat nem enyhítené,
Ha nem látná s nem hallaná,
Mert a szíve még most is rá vár.
Ha ellökné a lelkét tartó támaszt,
Véget vethetne a mának.
Úgy talán újra szabad lenne lelke,
Bolyongva, a pokol kapuját kerseve.
Már bánja, hogy hagyta szerelmét veszni,
Szemébe könnyek szöknek, most, hogy fog tovább élni?
Gyors döntés és cselekvés,
A hurok újra fujtani kész.
Ott áll, kitámasztott lélekkel,
Hol kedvese állt, még egyszer.
A hurok szorul,
Élet már alíg,
Egy utolsó kívánsága van,
Követhesse kedvesét a pokolba,
Szerelmük egyesülhessen újra.
Két sír felett könny áradat,
Az ismerős történet, Rómeó és Júlia.
Hiába tiltották őket szavakkal, tettel,
A pokolban újra egymásra találtak,
Szerelmükkel eltörlődött minden bánat.
Választani nagyon nehéz,
A hurok már fujtani kész.
Ellöki a lelke támaszát,
S az az örök sötétség felé száll.
Egy kép, az utolsó mit lát,
Kedvese a fa alatt áll.
Csak nézi őt, ki életét
Eldobja, és már vissza se tér.
Koporsóját nézi onnan lentröl,
Figyeli kik gyászolják most fentről.
Kersei a gyilkosát,
De rá ott nem talál.
|
