Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/271784
|
2009-11-18
Miután vele úgy találtalak, és eltelt már némi, számomra mértékegységgel mérhetetlen idő, és eljutottunk már oda, hogy olyan részletekről is tudtunk beszélni, amelyek akár elhanyagolhatók is lehetnének, de mégsem azok, mert az egészhez éppúgy hozzátartoznak, mint a bútorok helye a szobában, a fény erőssége a lámpákban vagy a szagok keveredése a levegőben, érthető kíváncsiságtól sarkallva egyszer megkérdezted, engem ki értesített, senki, feleltem, csak odamentem, tehát nem megéreztem, mert miként nem volt tudatos cselekedet, úgy ösztönös sem, csak cselekedet volt, elemezhető, végső soron azonban elemezhetetlen, és azt mondtad, elhiszed, de én jól láttam rajtad, hogy nem hiszed el, és engem furcsa módon nem az bántott, hogy kimondatlanul ugyan, de hazugsággal vádolsz, hanem az, hogy ezzel tanújelét adtad, az igazságot feltehetően, de nem menthetően, a magad választotta olcsó megoldás hatása alatt úgy képzeled el, mint valami olcsó regény olcsó mását, melyben a jó- vagy rosszakarók levélben vagy telefonon értesítik a szánni való balekot, aki utolsónak tudja meg, amit rajta kívül már mindenki tud.
|
