Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/215437
|
2009-11-27
Rudolf és a Mikulás
Messzi földön, havas tájon hol mindig fúj a szél,
ott lakik a Mikulás, hol a napocska is kabátkába bújva kél.
Mikulás egy szép napon sietve a játék gyárba,
manócskáját a sarokba kuporodva sírni látja.
- Mi történt hát - kérdi tőle,
miért búsul a játékoknak készítője?
Manócska elpanaszolja, kalapácstól fáj az ujja.
Néhány jó szó, egy apró kötés
- meggyógyul majd - mondja, s végül egy nagy ölelés.
Most hogy minden rendben gondolta,
messziről ezt rénszarvasa látta, de nem hallotta.
Rudolf ezért úgy gondolta a Mikulás őt nem szereti,
s a dolgát többé már nem teheti.
Fájó szívvel, szomorúan elballagott,
s az erdő legmélyebb zugában elbujdosott.
Eljött az ünnep s Mikulás hű társát hívta,
közben ajándékkal teli zsákját szánra rakni alig bírta.
Aggódni kezd, mert rénszarvasát nem látja,
hisz máskor Rudolf az indulást már alig várja.
Manócskáit kérdezgeti nem látták-e merre ment,
az erdő felé mutatnak - talán arra felé indult
mert itt nincs se kint, se bent.
Mikulás elindul az erdő mélyére,
de rénszarvasát látja már az erdő szélébe.
- Miért búslakodsz drága barátom ide kint - kérdi,
aggódóan ölelgeti s Rudolf ezt nem érti.
- Azt hittem már nem kellek neked,
azért a manókat ölelgeted -
Felkacag a Mikulás és azt mondja neki:
- Ó én drága rénszarvason,
hű társam én el nem hagyom.
Te ki mellettem voltál minden télen,
fagyos hóban, jeges szélben, minden évben -
A Mikulás mindenkit nagyon szeret,
mindenkinek segít, akinek csak lehet.
- Menjünk hát és lepjük meg a gyerekeket -
Most hogy minden rendben van, mindenki tudja,
a Mikulásnak indulni kell egy nagyon hosszú útra.
Sok kisgyerekhez el kell ma menni,
mindenki fája alá ajándékot kell tenni.
Ez volt hát a Mikulásnak története,
így értette meg minden kisbarátja,
milyen nagy a szeretete.
E szeretet majd hozzátok is elér,
csak várjátok ki, míg messzi földről odaér.
|
