Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/159379
|
énírtamOo
Egyedül jártam utamat, egész nap a boldogságot kutattam
Szívemet a sors gyakran átszúrta, nem egyszer mélyen elbújtam
Várat építettem, mire sokáig azt hittem, ezt bevenni lehetetlen
A fájdalomtól féltem, közben másra nem vágytam, csak szeretetre
Megtagadtam magamtól a jót, úgy voltam vele: a világba bele szarok
Már soha többé senkiért nem élek, de magamért boldogan meghalok
Hisz minek a szerelem, ha egyszer a végén nincs más, csak gyötrelem
Elbújtam előle, és ezzel a világ egyik legnagyobb hibáját el is követtem
Ezt végig jól tudtam, de még sem zavart, élveztem a csöndes magányt
Elszigetelten éltem tovább, soha többé nem akartam hallani a gond zaját
Belül mégis vártam egy lányra, ki őszinte szerelemmel ad csókot a számra
Jahh, ki őszinte szerelemmel ad majd csókot a számra
Refrén (2X)
Te jelentesz nekem értelmet, mikor már minden értelmetlen
Benned találtam meg azt, amit egész életemben úgy kerestem
Sosem felejtem el, mikor mondtad nekem, hogy szeretlek
Velem voltál minden percben, így tartozom örök köszönettel
Megláttalak téged, és nyomban tudtam, hogy csak te lehetsz a mindenem
Számodra nyitva volt a szívem terme, porosan hevert egy elhagyatott helyen
Szívemben te rendet raktál, már nem úgy várt rád, ahogy egy szimpla lakás
Hanem mint az otthonod, hol van egy szerelmes férfi, ki mindig hazavár
És te mindig megjöttél, nálad nem számított, alkatom sovány vagy kövér
Utunk bármerre is vezérelt, te hűségesen maradtál, soha el nem szöktél
Bizonyítottad, hogy szeretsz, pár szép szóért nem hagysz el engem
És a világon nincs is annál szebb, mint a kölcsönös szerelem
Veled élem le életem, bármi történjék, én mindig szeretni foglak
Amikor elsőnek beszéltünk, akkor lettem szíved fogja
Mint egy Griff madár, felkaptál, velem az egekben szárnyaltál
És mind amire vágytam, amennyit tudtál, mindig bőséggel adtál
Refrén (2X)
Te jelentesz nekem értelmet, mikor már minden értelmetlen
Benned találtam meg azt, amit egész életemben úgy kerestem
Sosem felejtem el, mikor mondtad nekem, hogy szeretlek
Velem voltál minden percben, így tartozom örök köszönettel
Gyorsan eltelt fél év, és még mindig velem vagy szinte ez egy álom
Vita nélkül együtt járunk, minden nap egy újabb csókodra vágyom
Vakon szaladok feléd, te jelented nekem az utolsó reményt
Melletted az életre nem is mondhatnám, hogy olyan kemény
Fény vagy a sötétségbe, te mutattad meg, hogy értékeljem az életet
Ha újra betévednék a mélységbe, kérlek, fogd meg kezem, és vezess
Mutasd az utamat, légy az én szerencsecsillagom fent az égben
Maradj velem végleg, hisz te vagy számomra az örök élet
Refrén
Te jelentesz nekem értelmet, mikor már minden értelmetlen
Benned találtam meg azt, amit egész életemben úgy kerestem
Sosem felejtem el, mikor mondtad nekem, hogy szeretlek
Velem voltál minden percben, így tartozom örök köszönettel
|
