Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/239808
|
Álmodj Még
"Szemed felpattan,
Magával ránt a valóság,
Pedig már hinni kezdted,
Hogy köztetek lesznek,
Kik rég elmentek már.
Szobádban néma csend.
Nemrég még nevetés járta át,
És a jövőt együtt szőttétek,
De a halál rátalált.
Álmaidban most is látod még,
Felemelve az arcodat az ég felé,
Akkor ő is láthat.
Ezer év, amit együtt éltetek át.
Benne találtad meg a nap sugarát.
Érintését remegve vártad,
Szertefoszlott rég.
Álmodj még!
Álmok szárnyán szállsz.
Öleled újra, s a hajadat túrja,
A fellegekben jársz.
Hát csak nézd!
Álmaidban élsz.
Ébren senki se vagy,
Szíved, agyad befagy.
A valóságból, köszönöd,
Már nem kérsz.
Városi forgatag,
Idegen örvényként ront neked,
Csak azt a percet várod,
Hogy az ajtódat zárod,
S a világ kint reked.
Jótékony félhomály
Segít, hogy elmédben megtaláld,
És a kezeit arcodra emeli lassan,
És álmodban élsz tovább.
A lények,
Mint képek,
Csak néznek
Téged.
Az árnyak
Már látnak,
És várnak.
„Várnak!”
Álmodj még!
Álmok szárnyán szállsz.
Öleled újra, s a hajadat túrja,
A fellegekben jársz.
Hát csak nézd!
Álmaidban élsz.
Ébren senki se vagy,
Szíved, agyad befagy.
A valóságból, köszönöd,
Már nem kérsz.
Álmok szárnyán szállsz.
Öleled újra, s a hajadat túrja,
A fellegekben jársz.
Hát csak nézd!
Álmaidban élsz.
Ébren senki se vagy,
Szíved, agyad befagy
A valóságtól.
Álmodj még!"
|
