Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/259761
|
2010-12-14
Vámpírlét
„… Josh szeme könnybe lábadt, ahogy végrehajtja a lány akaratát. Fogai Susan nyakába mélyedtek, majd a kiömlő vér, éltető nedve elöntötte a fiú nyelvét. Innentől nem volt megállás, a vörös folyadék bőn folyt ki gazdája testéből, mag Susan teljesen elernyedt. Josh végül nehézkesen, erőltetetten elengedte a sebzett nyakat, majd felsértette csuklóját és a lány szájához emelte. […] Susan felébredt és meglátta kedvesét. Kezével megsimogatta Josh arcát.
- Végre örökre együtt lehetünk. – mosolyodott el. A vámpír csak bűnbánón lehorgasztotta a fejét és sírva fakadt. Mit tett vele? Azzal, akit szeret! Susan lassan felült és lágyan simogatni kezdte a fiú haját, és megnyugtatón dúdolni kezdett…”
Melinda nagyot ásított és izgatottan összecsukta a könyvet. Befeküdt az ágyba, majd lekapcsolta a zseblámpát. Befeküdt a takaró alá, majd vigyorogva gondolataiba merült. Milyen romantikus! Bár velem történne meg ilyesmi! Milyen jó lenne egy igazi vámpírral találkozni… Tökéletes lenne! Melinda vágyakozva merült álomba. Aznap éjjel álmában csodás báli ruhában táncolt egy bálteremben egy ismeretlen csodálatosan szép férfival. A másnapja ugyanolyan volt, mint mindig. Iskola, csevej, haza, megtanult. Úgy döntött, hogy kimegy a ligetbe, hisz ilyen jó időt kár a tankönyv felett tölteni. A liget csendes volt, harmonikus és végtelenül unalmas. Bár valami más volt. Erről a szerelmi bánata eszébe jutott. Nem lehetséges, hogy egy misztikus lény karmai rabul ejtsék és egy romantikus történet főszereplője legyen. Végigment a ligetben, mikor az egyik padon egy ismeretlen férfit látott meg. Fekete bozontos haj, barna szemek, hófehér bőr. Melinda nem hitt a szemének. Csak nem? Az lehetetlen… Biztos véletlen. A férfival szembeni padra leült. Sunyiban végigmérte. A srác az ég fele nézett, bőrdzsekiben és farmerban volt, majd mikor Melinda elmerült a vonzó külsőben észre sem vette, de már a fiú rideg pillantásaival találta magát szemben, gyorsan félrenézett. Zavarában el akart indulni ki a ligetből, a padról felült és épp, hogy elment, a fiú mellett, máris valaki nagy, izmos karjai fonódtak mellkasa és dereka köré. Melinda elpirult, ki akart szabadulni, mégis maradni akart. Majdnem elájult. Ilyen nincs! Lehetetlen! Egy mély, selymes hangot hallott a fülében:
- Amint megláttalak beléd szerettem.
A fiút Ádámnak hívták. Pár hét telt el még csak, és a fiú már mindent tudott Melindáról, mindig találkoztak a ligetben, a lány jegyei meg egyre csak romlottak. A szülei folyton szóbahozták, de ő nem is törődött velük. De ő még mindig nem tudott semmit Ádámról, csak a nevét. De hát, miért is, ha egyszer szerelmes? Ádám legtöbbször csak csendben hallgatta a lányt, akiből csak ömlött a szó. Egyik éjjel, Melinda örömmámorral a szívében nézegette kedvenc könyvének borítóját arra gondolva, hogy Az álmok valóra válnak! Nemsoká koppanás hallatszott, majd újabbak. Melinda odament az ablakhoz és kinyitotta, meglepődve látta, hogy egy fekete pólóval találja magát szembe. Felnézett Ádámra és majdnem beleszédült a hírtelen eseményekbe. Hátrébblépett, hogy a fiú belépjen. Csak ennyit szólt a lányhoz:
- El kell mondanom neked valamit.
Melinda szíve hevesebben vert, mint mikor először meglátta a fiút.
- Vámpír vagyok. Nem maradhatok veled.
Melinda ekkor az ágyra rogyott.
- Mi?
Ádám nem válaszolt.
- Akkor vigyél magaddal engem is!
- Micsoda?
- Tégy vámpírrá!
Melindában tomboltak a heves érzelmek. Ádám drámai reakciója nem nagyon lepte meg.
- Nem lehet! Nem tudod, milyen ez az átok! – A fiú szinte ordított.
- Mutasd meg!
Ekkor léptek zaja hallatszott.
- Melinda! Hallottam valamit. Férfihangot. Van valaki nálad?
- Akarod látni? – mondta Ádám, kicsit se suttogva.
- Igen.
Melinda anyja benyitott.
Ami akkor történt örökre beleégett a lány szívébe. Anyja fájdalmas, elfojtott nyöszörgése és hörgése, ahogy a vér szétfröccsen a szobában. Ádám gonosz vigyora, amint a lány anyjának nyakát marcangolja. Majd belép az apja, a fiú elkapja a nyakát, eldobja az anyját, majd az apja torkának esik, és szétmarcangolja. Melinda apjának utolsó mozdulata, ahogy kezét aggódó tekintettel a lánya fele nyújtja, miközben Melinda arcán bőn folynak a könnyek. Keze a szája előtt és a haját tépi. Úr isten mit tettem? A vérfagyasztó jelenet után, Ádám odament a sarokban remegve kuporgó lányhoz, majd odadobja neki könnyeden, vigyorogva a kérdést, miközben szájáról jóízűen nyalogatja a vörös nedvet.
- Ezt akarod?
A lány sokkos állapotában csak a szülei holttestére tudott meredni. Melinda miután elégette romantikus, vámpíros könyveit, immár 20 éve a történteknek, megjárva az árvaházat a pszichiátrián dekkol. Minden napját rettegésben töltve motyogja magában:
- El fog értem jönni. El fog értem jönni. Védjen meg valaki!
|
