Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/312523
|
kép
(Simon, legközelebb még aranyosabb fejet vágj egy képhez, oké?)
Röviden: lusta, kicsit büdös, óriásbébi de szeretem.
Kiseok azaz Simon nagyjából a kőkortól kezdve haverom volt. Eh ""haverom"". Együtt jártunk általánosba is. A gimit is együtt kezdtük, csak én iskolát váltottam, aztán valahogy megszűnt köztünk a kommunikáció. Néha-néha összefutottunk, buliztunk stb. Nyolc évvel ezelőtt ismerte meg pokerface kisasszonyt, akit már a kezdettől fogva utáltam. Szerintem túl "arisztokratikusan" viselkedik és néha lenéz másokat (ee igen engem is). Nem vagyok nőies, vagy valami (szerencsére) ami nem tetszett annak az asszonynak és lényegében eltiltott az akkoriban legjobb haveromként tartott D-től. (ezzel csak még jobban vágta maga alatt a fát a lelkem) Nem is találkoztunk vagy beszéltünk sokáig.
Rá néhány évre összefutott az öcsémmel és jó haverok lettek. Én közben tetoválószalont nyitottam, éltem a kis életem és igeen megváltoztam én is. Nammal mentem valahová és tisztán emlékszem, hogy összefutottunk Simonnal és megkérdezte a barátnője vagyok-e. Majdnem leordítottam, hogy nem igaz, hogy nem ismer fel, mire szegény szerintem megijedt vagy valami. Lehet megváltozott akkor a véleménye rólam, mert tartotta a távolságot. Félt tőlem szerintem vagy valami. Bár lehet csak Ms. Arisztokrata változtatta meg, nem tudom biztosra.
Egy évvel ezelőtt (hála az égnek) elhagyta a kiscsaj/ő a kiscsajt. Összeköltözött az ekkora már alkoholista öcsémmel és boldogan rombolták a májuk. Én pedig néha felnéztem, de igyekeztem a lehető legkevesebbet beszélni vele (mármint Simonnal) egyszerűen idegennek éreztem. Persze mindig főztem, meg összetakarítottam ha kellett, mert két kan rettenetes koszt csinál, a főzőtudományukról nem is beszélve (csoda hogy még élnek...). Néha elmentünk bulizni (én mint felvigyázó az öcsémre) de nem volt komolyabb köztünk. Egyik alkalommal annyira berúgott Simon, hogy letapizott (persze erre nem emlékszik, vagy csak tagadja) én meg orrba vágtam (erre persze emlékszik..) összekaptunk stb aztán megsajnált és hozott nekem virágot meg ilyenek. Elkezdtük újra megismerni a másikat és kiderült (meglepő módon) hogy ugyanazok vagyunk mint régen (csak öregebbek Q__Q) és összedőltünk. Amit ezelőtt tíz évvel meg kellett volna tenni, de persze valaki a farka után ment... nem baj, kicsit késve de együtt vagyunk. Szóval kicsi 13-25 éves lánykák kocc tőle, hess hess. Nem eladó. Enyém. Ha kell rá is írom a homlokára, és nem viccelek. Ő is tudja. Kérdezd csak meg. Megcsalni nem fog/nem tud mert szeret + félti a mogyoróit.
Gyerekről szó sincs, se házasságról, se semmi ilyesmiről. Nekünk ez így jó és kész. Nem vagyunk romantikusak, így sokan furán néznek ránk, amikor megtudják hogy "ja ezek egy pár?" mivel rendszerint káromkodunk egymásra és szidjuk is a másikat. Ne legyen ez meglepő.
Szóval: ennyi. Puszipá
na jó... ideje egy "mit szeretek benne" részt is írni, mert tényleg egy érzéketlen élőlénynek tart itt az emberiség engem számon..
- ha mosolyog, a szemei körül megjelennek a ráncok és szó szerint eltűnik a szeme
- azt a tepsihomlokát, mert van rajta hely a pusziknak
- bármit amit eddig kapott tőlem hordja/megtartotta
- az idióta nevetését + bármitől képes lenne megfulladni (még a levegőtől is) és ha nevet bekönnyezik
- ha elrontom a vacsorát azért se szól, pedig én is tudom hogy s.ar, de mégis dicséri
- a vitában sokszor nekem ad igazat, hogy legyek a tudattal boldog
- nem nyafog, nem sértődik meg szinte semmin
- egy orrpöcköléssel is képes jobb kedvre deríteni, aztán persze duzzogok rá, de már megszokta
- elvisel engem és nem kér tőlem olyat, amit úgysem tudnék megtenni
- jobban alszik ha összegömbölyödve befekszek elé és átölel engem (sajnos én is így vagyok ezzel) (vagy inkább.. szerencsére?)
- nem tud táncolni, de ha látja rajtam a rosszkedvűséget, rögtön szambázik nekem
- futóbolond
- nem a külsőre megy az embereknél, hanem a belsőre
- nem haragtartó
- és még egy dolog... Ő AZ ENYÉM
|
