Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/334576
|
Sötét oldal[am]tól...
Úgy ismertél meg, hogy örződ vagyok.
Szeretlek, óvlak s ápollak mindig, mint holmi angyalok.
Csak az tudja mi vagyok, ki állandóan mellettem ragyog.
Akár szeretlek, akár nem....
Ha előtör belőlem,
Mindenki menekül tőlem.
Vért akarok, többet! Többet.
Sötét oldalamtól jött ez az ötlet.
Vérengző tekintettel nézek körül köztetek.
Heh, most nagy akadályba ütköztetek.
Nem a pokolba megyek, én vagyok a pokol.
Ha valami rossz történik, mindig engem okolj!
Én vagyok a gyilkosod, az egykori teremtőd.
A rongy életed megrontója, Élet nevű játkszerveződ.
Hulla vagy te is, s mindenki más, kire rámutatok.
Szólaljatok már meg, a sikítással csak untattok.
Dögszag terjeng a kiégett pusztán.
Jaj, egy dög ontja bűzét, olyannyira gusztán.
Fogd meg a kezem, s mosolyogj fel rám...
Hisz erre vágyik az én nedves kis szám.
A boldog emberből lesz a legjobb vacsora,
S ha megrontotta tested az idő vasfoga....
Majd gondolj rám, és én visszagondolok rád.
Jobb, ha egy szót se szólsz, befogod a szád.
Akár szeretlek, akár nem....
Ha előtör belőlem,
Mindenki menekül tőlem.
Tőlem, hisz én vagyok a mindenható.
Retteg és menekül tőlem minden halandó.
Undorodj tőlem ha mersz,
Mert te élelem céljából így is tökéletesen megfelelsz.
Húsod puha....
Nem kell rád semmilyen ruha.
Ízed mindenhogy jó,
Akármi legyen mit rád vetnek, akármi legyen az a szó.
Hogy undorító?
Dühöm úgy is elér...
Nem érdekel engem semmilyen félvér.
Lehetsz az anyám, apám, szerelmem.
Lesz@rom, csak a húsod kell nekem!
Gyötrődj ha teheted,
Más már úgy se kell neked.
És te se kellesz senkinek.
Életed ez a szörnyeteg menti meg.
Ez a világ már romlott és unalmas,
Nem ér meg semmit sem, te csak hallgass!
Kártékony kis féreg, ez vagy te is, hisz tudod.
Azt mondom ami igaz, nem mentség az, ha te unod.
K*rvák állnak a sarkokon, az isten értem kiált.
Én leszek az, ki konok sorsodtól megvált.
És még is, én vagyok a rossz oldal, én vagyok a beteg.
Lélekszakadva menekülsz, ezt súgja az eszed.
Menj csak, menj csak ha teheted...
Ha a korcs életet szereted.
Ha egykor szerettél, most biztos megvetettél.
Megbántál mindent, mit értem tettél.
Hát jól teszed....
Hisz ezt sőgja az eszed.
Ha egykor szerettél, tanulj meg utálni.
Tanulj meg megvetni,
Tanulj meg gyilkolni,
Tanulj meg kutatni,
Tanulj meg találni,
Tanulj meg dühös lenni,
S vérbosszúra vágyni.
Légy gyors és pontos, célozd be szívemet,
S ha véremet ontod, dicsértesd rút létedet.
Elvesztesz majd engem is, hisz szeretlek, tisztellek.
Még is te dobtál el magadtól, ki gondolta volna, hogy így nevellek
|
