Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/197014
|
2012-06-26
Megtanultam hogy nincs végzet csak vég , amit újra és újra lejátszol egészen addig ameddig nem nézel előre és nem látod a gyönyört ami előtted ...
A sors dönti el ,hogy ki marad..
Ezért értékeld azokat akik értékelnek és
szeresd tiszta szívből azokat akik viszonozzák !
Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.
Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni, akkor tanulj meg hozzá hűnek is maradni. Mert szeretni egyszerű ösztön az egész. De hűnek maradni sokszor igazán nehéz.
A világ milliónyi okot ad majd arra, hogy ne sikerüljön a kettőnk kapcsolata; de nekem egy nyomós okom van arra, hogy miért fog sikerülni&; Szeretlek
Ameddig te aztmondod szeretsz mások bebizonyitják .
Mi emberek nem ismerjük fel a pillanat valódi értékét egészen addig, amíg emlékké nem válik...
naná , hogy bírom a 'szingli vagyok , flörtöljünk , jó pasi vagy , igyunk meg valamit' szituációkat , de néha . . néha annyira hiányzik az a 'csókok , ölelések , én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog..
Vagyok, aki és amilyen vagyok. Egy simogatásodtól megremegő, a hangodtól elérzékenyülő, csókodtól még vágyakozóbb, ölelésedtől boldog
Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé.
Miért? - Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni
Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek
meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá.
Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
|
