Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/70705
|
2005. június 14.
Na, ez a piknik k**** nagy bukás volt. Nem volt valami profi (sz** volt) a szervezés. De hát ilyen az, mikor valaki (fehérdany) egyedül akar mindent csinálni, közben meg nem ért semmihez... De ennél több szót nem érdemel ez az egész, csak kár, hogy sokan besértődtek, és nem mindenki tudja, hogy kire kellett volna. Most az egész Békejelnek rossz hírét keltik páran... :-(
Na, kezdek felkapaszkodni a gödör aljáról, ahol voltam. Kezdek kilátni a teendők közül. Bár a csalódottságom nem múlt el, csak tompul kissé. Pár emberben nagyot csalódtam mostanában. Kellett nekem naivan megbízni bennük, tessék! Csak nehogy eztán azokkal is bizalmatlan legyek, akik pedig megérdemelnék, hogy higgyek nekik. Mint például a nők... Na, mostanában az irántuk tanúsított tiszteletem is mintha csökkenne. De hogyan tiszteljek olyanokat, akik nem tisztelik saját magukat? Én jövök itt a nagy romantikus nőideáljaimmal, és kiderül, hogy ők meg úgy néznek magukra, mint Lyuk-ra. Most nézzek rájuk én is úgy? De mit csináljak azzal, aki egyik nap a karomban alszik el, pár nap múlva meg meséli, hogy egy közös ismerőssel hogy telt az éjszaka? Teljesen naturális, minden részletre kiterjedő élménybeszámoló... Pedig sem engem, sem a másik srácot nem ismerte egy hétnél régebb óta, sőt!
Vagy a másikkal, aki pár perc ismeretség után, mikor kérdezem, mit csinál, amikor épp nem zenél, közli, hogy OKJ-s szexrabszolga tanfolyamot vezet. Aztán sajnálkozik, hogy nincs nála pénz, pedig elmehettünk volna kocsmázni, aztán meg alhattam (?) volna nála. Hát nő az ilyen??!! Megérdemelné az én romantikus hevületemet? Aligha. Tényleg csak egy Lyuk! Körülötte némi dísz, meg száj, hogy tudjon beszélni. Meg annyi ész, hogy reggel ne az ágyban menjen ki, hanem menjen ki a wc-re. Tényleg teljesen poszt-romantikus ez a világ? Nincs már olyan nő, aki elvárja, hogy előre engedjék az ajtónál, hogy udvaroljanak neki? Na jó, egy ilyet már ismertem. Harminc év alatt nem rossz, talán a következő harminc alatt is találkozom eggyel... Ha ki nem halnak teljesen...
Csak nehogy addigra meg én haljak ki, mármint belőlem a tisztelet!
Na mindegy, majd csak túlteszem rajta magam. Bár egyre inkább igazat adok a nagy bölcsnek, aki tanítgatott, míg a kedvesem volt: "Nem lehet mindig szeretkezni, a nőket néha csak úgy meg kell... és kész!" Csak akkor még nem hittem neki. Most meg már egyre inkább, fél kettőre meg lehet, hogy teljesen...
Na csá, kedves naplóm! Megyek tanulni. Tudod, szombaton pszichológia vizsga...
|
