Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Müller Péter: Boldogság-részlet3
"..Másodszor pedig, ha fölébred a Kapitány, irányító Centrumunk, a bennünk lakó isteni lélektudat.
Minden változást csakis ő tud végrehajtani.
Ez a gnózis.
A tudás.
Annak tudása, hogy mindenki saját boldogságának vagy boldogtalanságának a kovácsa.
Aki ezt a tudást a világból ki akarja irtani, azért teszi, hogy korlátlan Hatalmát az emberi lelkek fölött kiterjeszthesse.
Öltözzön akár a politika, a pénz, a gazdagság, az ideológia vagy éppen a vallás mezébe: azt akarja, hogy irányítható légy. Kívülről, fölülről, alulról és oldalról – de semmi esetre sem önmagadból.
„Tőlem függ a sorsod! Én adom, vagy nem adom meg néked, amire szomjas vagy, s ami hiányzik!”
Így aztán a gyenge, szolgalelkű ember tehetetlenül rátapad a külső körülményeire. Boldogságának indítókulcsa mindig mások kezében van. Másoktól várja üdvét, örömét, vidámságát, kényelmét, pénzét, szerencséjét, jólétét és bármiféle ”beteljesülését” – és nem veszi észre, hogy éppen ez a kiszolgáltatottság, ez a függés az oka rossz közérzetének.
Ezért nevezi az Írás a sötétséget „külső sötétségnek” – mert ha az ember önfényét nem leli, kívül keresi, s ott nincsen.
Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár.
Ami pedig a boldogtalanságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad.
És csakis az igazság tudja szabaddá tenni.
Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk, mert „Isten országa” bennünk van.
Az égvilágon senkitől és semmitől nem függhet, hogy én boldog legyek-e vagy boldogtalan!"
|
