Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
Szerelmes Idézetek

2013.01.17.



A legszebb érzés, ha rád gondolok. A legszebb érzés, ha rólad álmodom. A legszebb érzés, ha hozzád érhetek és ha veled ébredhetek.

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.

Beleültem... egy kicsit féltem! Széttártam, majd behelyezte, ki-be mozgatta és utána kihúzta! Egy kicsit véreztem... hisz ez volt az első... foghúzásom.

Sohase gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, napról-napra szeretlek, jobban és jobban.

Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön, örökre a tied. Ha mégsem, akkor nem is volt a tied soha.

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Az én szívem otthont egyedül csak neked ad. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak Téged szeret.

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szádat és nézni a szemed.

Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör egy érzés: Szeretlek Téged!

Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked, hogy szeretlek nagyon.

Ha mondani lehetne, mondanám. Ha mutatni lehetne mutatnám. Mondani nem lehet, mutatni nem tudom, ezért csak oda lépek, átölellek, s azt súgom: Szeretlek.

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked, hogy szeretlek nagyon.

Ha mondani lehetne, mondanám. Ha mutatni lehetne mutatnám. Mondani nem lehet, mutatni nem tudom, ezért csak oda lépek, átölellek, s azt súgom: Szeretlek.

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok.

Csendes éjszakán tekints fel az égre, gondolj lágyan egy szerető szívre. De ne hidd, hogy e szív meg fog téged csalni, hisz a szerelmedért képes lesz meghalni!

Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, és az álmunk soha nem érne véget.

Szeretni ne tanulj korán, de ha szeretsz, szeress igazán. Mert az élet oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Olyan szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét el kell rejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.

Cukor?... Nem! Csoki?... Nem! Gondolkozzunk... Méz?... Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint Te.

Szeretnék kiscica lenni, öledben megpihenni. Dorombolni csendesen, úgy aludni édesen.

Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

Remélem, valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.

Egy dalt sodor felém a szél, minden rezdülés rólad mesél. Azt súgja szépen, csendesen, rád vágyik a szívem kedvesem.

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.

Nem mondom, hogy szeress, azt se hogy gondolj néha rám. Mert ha szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.

Leírni nem tudom, mit irántad érzek, hisz úgyis tudod, szeretlek téged. Elmondom neked, s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

Féltelek. Ha tehetném vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz Te vagy, ki akkor is hiányzik, mikor ébred már a hajnal.

Ma jobban szeretlek, mint ahogy a tegnap szerettelek, de kevésbé mint ahogy holnap foglak szeretni.

Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.

Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda.

Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom hozzád menekül! Te vagy álmom, Te vagy ébredésem, Te vagy minden szívverésem!

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban. Olyan vagy nekem, mint egy édes virág. Többet érsz nekem, mint az egész világ!

Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek. Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.

Ha majd egyszer síromnál állsz, s engem többé soha nem látsz, írd a porba csendesen, őt valaha szerettem...

Azt mondták, hogy esett az eső mikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elveszítette a leggyönyörűbb angyalát.

Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, én már akkor éreztem, meghalok érted.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, valami fáj. Téged kereslek, csak utánad vágyom, nem hiányzott így nekem még senki a világon.

Legszívesebben a kedvenc ízű gumicukrod lennék...

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Szeretlek édes szeretlek tégedet, szeretni foglak amíg csak létezem. Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész.

Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd. Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót. Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.

Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy csak rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit én most érzek, megtudnád te akkor, hogy szeretlek téged.

Fáj a szív, a létezés, a lefekvés, az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

Olyan szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét el kell rejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.

Nem tudok aludni, remeg a szívem... hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz? Megnyugodni nem tudok, csak ha azt mondod, szeretsz.Hét csodája van a világnak, öt sarka a pentagonnak, négy levele a lóherének, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van.

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a lágy esti szélben tücsök zene szól. A távolban valaki nézi az eget, s utálja azt, aki melletted lehet.

Pici erdőben pici nyuszi, pici szádra pici puszi. Egy bűnöm van, nem nagy vétek, 2 szó az egész: Szeretlek Téged!

Egy tanács... vigyázz magadra. Egy kérés... ne változz meg. Egy kívánság... ne felejts el. Egy hazugság... nem szeretlek. És egy igazság... borzasztóan hiányzol!

Szeretném szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.

Gyakorlunk matekot? Téged meg engem összeadnánk, ruháinkat levonnák, lábainkat eloszthatnánk, és mi sokszorozódhatnánk!

Egy gyöngéd ölelés elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem örökre tehozzád láncol.

Gyengéden ujjaid közé veszed, szádhoz emeled, nyelveddel finoman kitámasztod, fogaiddal óvatosan ráharapsz, elmosolyodsz és kijön a mag. Kérsz még egy szotyit?

Az öngyilkosság egyetlen elfogadható módja, ha halálra szeretkezed magad. Ha meg akarsz halni, hívj!

Kell a Föld, hogy legyen élet, kell a Nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, és kellesz Te, hogy boldog legyen életem.

Szeretném, ha szeretnél, néha megölelnél... Ha fognád két kezem, boldog lenne életem.

Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti.

Olyant szeress, aki téged viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint 100 hazug szerelmi vallomás.

Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem... s hiszem, hogy van remény.

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a Te neved!

Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a fejemben!

Hajad csillogása, szemed ragyogása, szívemben örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, azt suttogja halkan, te vagy a mindenem.

Feladok érted mindent. Leszel cserébe a mindenem?

Csendes az éjszaka, elkerül az álom, minden porcikámmal csak utánad vágyom. Suttog a sűrű éj ábrándos meséket, azt suttogja halkan, mennyire szeretlek.

Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

Gyűlölöm a Napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a Holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged.

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és Rólad álmodom át az egész éjszakát.

Elvitted tőlem a Napot, a Holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik szemembe. Ne hidd azt, hogy el tudlak feledni, én téged örökké foglak szeretni.

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik szemembe. Ne hidd azt, hogy el tudlak feledni, én téged örökké foglak szeretni.

Olyan vagyok, mint a dinamit. Könnyen felrobbanok, csak a megfelelő kanóc kell hozzám.

Imádom ha te vagy fölül, így meleget érzek belül. Hosszú ujjaid a fellegekbe visznek, ugye bedőltél e viccnek? Ez nem is lenne uncsi, de sajnos ez a pulcsi.

Neked adnám legszebb kincsem, de rájöttem, hogy nem lehet... nálad maradt örökre. Nézz bele a tükörbe!

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki.

Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon!

Ha az érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, akkor is csak veled lennék, s nevetnék a tűzben.

Kezem kezed nélkül: mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül: mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!

Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.

Neked szól a levelem, kéne egy kis szerelem.

A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere ide és beszélgess velem!

Kifakul a papír, megfakul a tinta, de örökké szeret, ki e pár sort írta.

Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy együtt legyünk.

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra látlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni.

Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni arcodon, és meghalni az ajkadon.

Üres nélküled az ágyam, forró irántad a vágyam. Édes minden csókod, mely éget, régóta tudod már, hogy szeretlek téged.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne..

Hiába imádlak, hiába szeretlek, más nézi tüzét ragyogó szemednek. Elűzted az álmom, másé lett az ajkad. Tiéd volt a szívem, de te nem akartad.

Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg egy embert hibáival szeretni. Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen, más világon válassz, mert a Földön nincsen.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.

Megérintettem. Olyan kemény volt és hatalmas... de erőt vettem magamon, és nem kaptam be. Finoman lehúzogattam a bőrt róla, majd szopogatni kezdtem. Az őszibarackot.

Kicsiny szívem érted dobban, úgy zakatol majd felrobban. Ez a szív csak érted remeg, azt suttogja, nagyon szeret.

Kitől jött az üzenet? - épp most ezt kérdezed. Fejed ne törd, én megmondom: aki most is terád gondol.

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok.

Mióta veled vagyok, mindig csak álmodom... Ilyen még nem volt soha e világon. Két testben egy lélek, oly közel, s oly távol. A két lélek felsóhajt, s közel lesz a távol.

Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát. De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében örökre élsz.

Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy. Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.

Puszi a pocidra, és 1 arasszal lejjebb...

Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdőt küldök. Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked.

Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog... Hidd el ez a valaki én vagyok.

Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van, mégis milyen boldog.

Mosolyogj! Ez a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz.

Mit meg nem tennél, hogy megszerezd? Mit meg nem tennél, hogy elfeledd? Mit nem tennél meg a szerelemért?

Akit párodul rendelt az ég, szeresd addig, amíg csak él. És ha minden álmod valósággá válik, akkor se feledd el: Légy hű mindhalálig.

Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek?

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet, hogy túl későn, de az is lehet, hogy örökre.

Leszáll az est, jön 1 manó, apró álmot hozó, kicsiny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz, ő már tudja. Bebújik melléd az ágyba és a füledbe súgja: Jó éjt, te drága!

Addig vagy boldog, míg van ki szeret, és a bajban megfogja a kezed. Milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod meg, ha már nincs veled.

Mikor rózsát látok te jutsz az eszembe, ha a neved hallom könny szökik szemembe. Ne hidd azt, hogy el tudlak feledni, én téged örökké foglak szeretni.

Valakit megszeretni egy perc is elég, valakit elfeledni egy élet is kevés. Legyen az élet bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.

Elhagytál, mert nem szerettél, mások játékszere lettél. Naív voltam, nem tagadom, ezt a leckét megtanulom. Soha téged nem feledlek, álmaimban megkereslek!!!

Éjjeli pillangó repked a fényben, emberek szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hozzád én is a lepkémet, lesse meg a titkod, kié a szerelmed.

Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemedbe.

Mikor Rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis olyan távol, én tudom csak drágám, mennyire hiányzol.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

Szerelmes szívem csak érted eped, a világon mindent megadnék neked.

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki sem olyan mint Te. Egyedi vagy és különleges.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett ajkamon... karomba zártalak, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz, s én szeretlek téged.

Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.

Akkor tudod meg, mi a magány, ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán. Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét, de nem hallja más, csak a nyomasztó sötét.

Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?

Minden éjjel velem hálsz, szerelmes szavakra, forró csókokra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon... Milyen kár, hogy csak álmodom.

A sör egészséges, a vörösbor romantikus, a vodka bódító, a pálinka letaglózó... de csak egy valami tesz igazán részeggé... Te!

Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.

Azt akarom, hogy enyém légy, mint Róbert Gidáé Micimackó. De Te ne félj semmitől, mint Malacka, mert én vigyázok Rád, mint a bátor Tigris.

Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk... amikor álmodunk... amikor csókolózunk? Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók... ...ha becsukom a szemem, téged látlak.

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban. Olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.

Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled mindig felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod.

Ha látnád szemem csillogását, hallanád a szívem dobbanását, ha tudnád mit érzek irántad, elhinnéd akkor, hogy mennyire imádlak.

Ha egy könnycsepp legördül arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon... a hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon.

Fényes csillag voltál nekem, miért nem maradtál odafenn? Miért nem akartál csillag lenni lelkem egén, miért martál oly kegyetlenül belém?

Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, hogy bennem élsz, s én benned létezem. Mint egymást kioltó s tápláló két elem, fáj ha vagy, s még jobban ha nem.

Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.

Ha egy fincsi kajához kellene hasonlítanom téged, akkor minden nap megzabálnálak.

Reggel nem tudok enni mert rád gondolok, délben nem tudok enni, mert rád gondolok, este sem tudok enni, mert rád gondolok... és éjjel nem tudok aludni, mert éhes vagyok!

Szeretnéd, ha szeretném, amit te szeretnél? Mert én szeretném, ha szeretnéd, amit én szeretnék! Na, akkor CSÓK ahová szeretnéd!

A madarak csinálják, a méhek csinálják, a lepkék csinálják. Csináljuk mi is? Ááááá... hagyjuk! Úgysem tudunk repülni!

Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sohasem láttam még nálad édesebbet, istenibbet.

Lakatlan szigeten mikor társra vágysz, egyedül kóborolva egy palackot találsz. Palackban levél, rajta ez áll: Ne add fel soha, valaki rád vár.

Patak partján állok, virág a kezemben, édes kis szerelmem, te jutsz az eszembe.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.

Ha álmodom, nem tudom mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.

Szeretnék veled beszélni egy délután, forró csókok közt bevallani, szeretlek igazán. Csendesen nézni a két szemed, és érezni, hogy nem tudok élni nélküled.

Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek, hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.

Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni. Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Búcsúzni könnyű, feledni nehéz, mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, mégis fájni fog, ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod fejedet. Megállnál ezerszer, ám mégis tovább mész, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

Örvény voltál, mélybe húztál. Megbántottál, összezúztál. Csókod ízét érzem még a számon, de rád már hiába vágyom.

Erős a sodrás, elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sohasem feledem.

Tenger partján víz és homok, együtt lenni de szép dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, veled bizony befürödtem!

Nézem a napot és téged látlak, nézem a Holdat és téged látlak, nézem a felhőket és téged látlak... menj már arrébb, mert nem látok tőled semmit.

Hidd el, én csak a testedre vágyom! Csukd be a szemed, fogd meg a kezem, szeretkezz velem.

Megmondom én neked, mennyire imádlak: reggel, délben, este csak téged kívánlak. Mohó, kínzó vágyam nem oltja el semmi, lemegyek a kocsmába, egy jó nagyot inni!

Szeretném a számban érezni nyelvedet. Szeretném, ha valóra válna a képzelet! Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya...

Itt ülök a Tiszán egyedül, s rád gondolok szüntelenül. A nap lágyan ring a víz tükrében, s te itt vagy velem a szívem csücskében.

Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. Nem álom volt, valóság. Én voltam és Te voltál.

Higgy el mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj el mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken, akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

Ha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor csendben rád hajolnék. Füledbe súgnám altató mesémet, elmondanám százszor, mennyire szeretlek.

Ne titkold el, mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb és jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha. Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.

Nem kell a csók, nem kell a szerelem, csak arra kérlek bocsáss meg nekem!

A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.

Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki?

Kis üzenet mondd meg néki, hogy a szívem még a régi. Hogy én mindig őt imádom, boldogságom tőle várom.

Újra péntek, megint vége egy hétnek... de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.

Ha egyszer eltűnnél, és egy jó tündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Hogyan tudnék élni nélküled? Hiszen rólad szól az élet.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat