Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Magányos élet
Lisa egyedül van a lakásba. Miután elpakolta az aznapi kuplerájt, leült a kanapéra olvasgatni. Szerette a könyveket, egyik kedvenc elfoglalása volt. A lakás csendes és elhagyatott volt.
Halk hangok szűrődtek le a nappaliba. Először tudomást se vett róla a lány, hiszen azt hitte a könyv olvasása miatt képzeli ezeket a hangokat. Lassan erősödött a zörej. Nyugtalanító hangok a padlásról szűrődtek le, s egyre hangosabbak lettek. Félelmetes sötétség áradt a hangok mögül. ami egyre jobban hasonlított a lány zongorájának hangjára, ám azon mintha nem élő ember játszana. Lisa nehezen, de meg őrizte higgadtságát, és próbálta a könyvre fogni a hangokat, mintha hallucinálná, de nem ez volt a helyzet. Odakint besötétedett az ég. Hirtelen olyan korom sötét lett, hogy a nap se látszódott ki a sűrű felhők mögül, melyek fenyegetően borultak a ház és a városrész felé. A baljós felhőkből égszakadás lett, s az első villámlás hatalmassága elnyomta egy percre a zongoraszót, de az durvább ütemre és dallamra kezdett játszani. A vihar odakint a zongora vad ritmusára tombolt a vihar.
Lisa erre már nem tudott oda figyelni. Az első villámlására fel is sikított hírtelen félelmében. Lerakta a könyvet és próbált megnyugodni, de a dallam nem maradt abba.
- Csak hallucinálok. Ez az egész nem is valóság… túlságosan bele élted magad a könyvbe nyugodj meg. – próbálta ekképp nyugtatgatni magát, de a dallam csak erősödött és durvult. – Nem tudok mit tenni meg kell néznem mi ez a zaj… addig nem múlik el, míg végére nem járok.
Evvel az elhatározással állt fel és indult el a lépcső felé. Felnézett az emeletre vezető lépcsőn és nagyot nyelt. A villany ebben a pillanatban elment. Lassan haladt felfelé a lépcsőn, s mikor felért meglátta a sötét folyosót, ami most sokkal hosszabbnak és félelmetesnek tűnt, mint eddig valaha. A falak komor sötétben álltak, csak a villámlás fénye világította be olykor-olykor. A falak, amik eddig fehéren álltak, most sötétbe burkolózva erősítik fel a padlásszobából jövő hangos morajt. A lány lassan haladt előre meg, meg kapaszkodva a falba. Szíve hevesen vert, ahogy egyre jobban hallotta a padlásszobából jövő erős hangokat. Odaért a csigalépcsőhöz, ami az utolsó szakasz volt a szobához tartó úton. A vihar erősödött a villámok cikáztak az égen és a föld között is egyaránt. Az egyik villám a kertben csapot be. Hatalmas robajjal véget vetett a zongoraszónak és a lány fülsüketítő zaj a földre kényszerítette. Sokáig csengett a füle és semmi más hangot nem hallott csak a csendet, mely a robaj után maradt fejében. Szemével látta, hogy a viharnak koránt sincs vége, de hallani nem hallotta a hangokat. A tükörhöz bicegett és látta, hogy szája mozog, de saját hangját nem hallotta. Kinézett az ablakon, s látta tűz ütött ki a kertbe, ami már átterjedt a fészerre. Felvette a telefont, amikor feleszmélt, hogy a telefon búgását nem halja. Megpróbált tárcsázni. A segélyhívó fel is vette, de mivel Lisa nem hallotta ezt így nem tudta vonalba van-e vagy sem. Dadogva mondogatta a dolgokat, ami eszébe jutott.
- Segítség… nem… nem hallok semmit… tűz… tűz van a kertben. Kérem, segítsenek. - De mivel elfelejtette bemondani hol is lakik, így nem tudtak a segítségére indulni azonnal.
- Kérem, várjon! Hova küldjem a tűzoltókat?!- a lány ezt nem hallotta. Elindították a szám lenyomozását, de mielőtt sikerülhetett volna, Lisa lerakta.
A lány sírva fakadva leült a folyosón, és töprenget mi tévő lehetne. Hallani még mindig nem hallott, s így hangok nélkül elveszettnek érezte magát. A sötét teljesen elfedte a tárgyak körvonalát, a tűz csak nagyon kis részt világított meg. Egyre nagyobb lángok csaptak fel az épületre. Lisa továbbra is tehetetlenül ült a folyosón és megmentőért fohászkodott. Körülötte nem laktak emberek. Magányos volt és elhagyatott. Az épült lassan a lángok martalékává lett a lánnyal együtt. A lány magányosan, elhagyatottan halt meg. Lelke az égbe szállt, s távozott az élők közül. Temetésére senki nem ment el. Családja nem volt már. Ő volt az egyetlen élő tagja háza népének. Barátai nem voltak, életét magányosan, egyedül tengette.
Írta: Anne Setsu
|
