Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Nézzétek a bolondot
Both Péter: Nézzétek a bolondot
Egyik szeme sír a másik pedig nevet
A kacagás betölti a hatalmas teret.
Lába a nyakában, csörgők a fején
Mosolya széles, mégis oly szerény.
A megfestett könnyeken a közönség nevet,
S ő vállalja vidáman a bolondos szerepet.
Életre kel kezében a halottnak hitt rózsa,
Mintha görbe szája, mosolyra húzódna.
Örül az életnek ez az ő nagy titka,
A bolondok sorsért Istent sosem szidta.
A bánatból önfeledt örömet varázsol,
Többet tud bárkinél széles-e világról.
A műsor végén majd lehajol a földig,
Az emberek könnyes szemeiket törlik,
S ő színpompás ruháját szürkére váltja,
Festetlen arcát most már senki sem látja.
Igazi könnyeit sem értheti senki,
Mert sokkal jobb bolondnak -
Mint embernek lenni...
|
