Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Varázs....
Krinkle: Varázs-parázs prózák
Miért érzem néha úgy,
Hogy csak egy sziget vagyok?
Melyen megpihennek olykor,
Álszent, csalfa angyalok.
Csöndesen belémültetik
A szépséges, édes virágot.
S tovaszállnak hirtelen,
Tépve belölem az egész Világot.
Lelkem így nem más,
Mint egy feneketlen mélység.
Mélyebb, mint az összes tenger,
De nem oly csillogó kékség.
Hanem sötét! S alá hullanak
A szavak szaggatta hervadó rózsák.
Míg visszhangzanak benne
A gyönyörü varázs-parázs prózák.
A szívem egy szunnyadó
Vulkánon élő csöppnyi fészek.
Melyben megbujó érzelmeim,
Végtelen szárnyalásokra készek.
Körbeszállja lelkem, ezt
Az apró kikötőt a nagy tengeren,
melyen a fáradt utazó egy
Pár napra megpihen.
Hogy aztán hirtelen elmenjen,
Sok fájdalmas nyomot hagyjon.
Miket letörlök magamról,
Hogy valakit majdan tisztán fogadjon.
Hisz' remélem, hogy egyszer
Ez az apró kis sziget,
Egy földrész lesz majd annak,
Ki ezen örökre megpihen.
|
