Hanna Sayers vagyok..1991 augusztusában láttam meg a napvilágot. A szüleim egyáltalán nem terveztek, én csak úgymond egy becsúszott gyerek voltam. Egész gyerekkoromban ezt hallgattam. Ha valami rosszat tettem, mindig a szememre vetették, hogy jobb lett volna, ha otthagynak a kórházba. Szép kis szülők nem? Egész fiatalkorom így telt. Apám nap mint nap részegen jött haza, anyám pedig dolgozott, mint a güzü.
Mikor 17 éves voltam, anyám lelépett valami f_szival. Apám persze engem okolt mindenért, bár a mai napig nem értem, hogy miért. Nagyon sokszor megvert, valamikor azért, mert elfelejtettem valami házimunkát megcsinálni, néha pedig azért, mert olyanja volt. Jó pár évig így ment, aztán ahogy egyre idősebb lettem, ezt a verést felváltotta a sz_xuális zaklatás. Igen, a saját apám. Egyik ilyen nap, a sarkamra álltam, és megragadtam az első fegyvert, amely a kezem ügyébe került. Elkezdtem fenyegetni, de persze nem hitt nekem, így megindult felém. Én sem tétlenkedtem. Belelőttem egyet a lábába, és mikor összerogyott kiszaladtam a házból. Egy barátomhoz mentem, aki el tudott szállásolni, egy pár napig. Arra elég volt, hogy egy kicsit összeszedjem magam.
Úgy döntöttem, hogy Franciaországba jövök, hogy új életet kezdjek. A barátom adott egy kis pénzt, amivel kibírom egy pár napig itt, míg nem találok magamnak munkát. Nagyon örültem a környezetváltozásnak és éreztem, hogy most már igazán jóra fordul majd az életem. Hát nem éppen így történt.
Egy kis városon mentem át autóval, mikor lerobbantam egy lepukkant benzinkútnál. A bent lévő férfi, azt mondta, hogy meg tudja javítatni, 300 euróért, de sajnos nem volt nálam annyi pénzt. Éppen csak pillanatig nem figyeltem oda és meg is történt a baj. A férfi tébolyultan visszajött, és kijelentette, hogy hívja a rendőrséget. Azt sem tudtam, hogy mi folyik itt. Kiderült, hogy d rog volt a csomagtartómban. Értetlenül néztem, és egyre jobban kezdtem pánikba esni. A rendőrök rövidesen kijöttek, és bevittek a közeli őrsre.
Ekkor megjelent egy férfi , aki felajánlotta a segítségét. Kihozott engem a fogdából, de volt egy feltétele: nála kellett ledolgoznom az óvadék árát. Mivel egyébként esélyem nem lett volna visszaadni a pénzt, így elfogadtam az ajánlatát, persze akkor még nem tudtam, hogy egy bordél yban kéne dolgoznom.Ekkor szembesültem a szörnyű ténnyel.
Most már sejtem, hogy ezt az egészet kitalálták, hogy lányokat szerezzenek. Így lettem azÉjszaka Gyöngyei-nek új kis csillaga..Nem tudom, hogy ennek az egész rémálomnak, mikor lesz vége, de van egy olyan sejtésem, hogy soha...

A kedvesség még mindig nem veszett ki belőlem, de már koránt sem vagyok, olyan mint egykor. Sokszor meglehetősen nagyszájú és szókimondónak tűnök ez azonban csak a látszat.

Származási hely:Írország (Dublin)