Őrült vagyok. Igen, ez a legmegfelelőbb jellemző rám nézve. És? Szerinted, hány fal létezik bennünk, amit minden nap át kell törnünk, és áttörnek mások? És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át? Hányszor rohanunk fejjel ezeknek a falaknak, és hányszor építjük gondosan fel, hogy egy óvatlan pillanatban a megfelelő ember újra lerombolja? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor küzdünk érte, hogy aztán újra elveszítsük? És hányszor veszítjük el önmagunkat? Hányszor kell azt mondanunk magunknak: Megállj? És ha mindez így történik, akkor miért ne lehetnék őrült egy kicsit akkor, amikor megtehetem? Tudod mit mondok!? Nem ismersz, ne bírálj. Lehet, hogy ismerhettél volna. Lehet, hogy szerettél volna minden őrültségemmel együtt, ha megismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végigsétáltál volna az álmaimon, az emlékeimen, megoldottad volna a gondjaimat, megölelted volna a szeretteimet, simogattad volna a kutyámat... Igen, lehet hogy szerettél volna. De nem kellett, hogy szeress. Mert van aki szeret. Úgy, ahogy vagyok. És én többé nem akarok megfelelni senkinek, csak önmagamnak. Én őrült akarok lenni. És mégis miért? Mert így bármit meg lehet tenni. De vannak dolgok, ami nélkül nem mehet tovább az Élet. Most épp ez történt. Elkerülhetetlen volt. Olyan érzés volt, mint amikor állsz a felhőszakadásban, esernyő és esőkabát nélkül. Egy ideig harcolsz ellene, hogy átázz, utána meg csak egyszerűen átadod magad a zuhogásnak és rádöbbensz, hogy egész kellemes érzés. Elmerengsz, hogy mért is küzdesz azok ellen a dolgok ellen, amik ellen küzdesz, amikor ha átadod magad nekik, kiderül, hogy nem is olyan rosszak...sőt: boldoggá tesznek! Gondolkodj csak el rajta... Utálod az eső kesernyés illatát, utálod, ha fázol és vacog a fogad, ha kócos a hajad és elmaszatolódik a sminked, ha átázik a cipőd. Mégis! Ha ott állsz, és nincs választásod, élvezed, hogy szabadon ugorhatsz bele a pocsolyába, hogy teljesen mindegy, hogy nézel ki, hisz senki sem látja, hogy az esőben sírni szabadság, nevetni viszont öröm! Egy percre újra gyerek lehetsz... És mindig tudod, hogy egyszer hazaérsz, ahol meleg ruha vár! Hát vedd észre, hogy a világot nem az jelenti, hogy milyennek mutatod magadat, nem minden a külsőség, ha te kócos hajjal, festék nélkül, pizsamában állsz a tükör elé, valakinek az is szép!