- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Szeretem a hosszú sétákat. Azt őszt, a telet és a tavaszt is. A meleg tea gőzölgő illatát mélyen beszippantani. Szeretem az életemet, és mindent ami körbe vesz. A forrócsokipudingot étcsoki darabkákkal tejszínhabbal és fahéjjal meghintve, és a meglepetéseket. Szeszélyes vagyok. Nő vagyok. Egyszer ezt gondolom, utána meg azt. Képes vagyok a változásra. Ember vagyok. Időnként tévedek és hibákat követek el. Érzéseim is vannak. De túl tudok lendülni dolgokon. Mert szeretem és tisztelem magamat annyira, hogy ne bánkódjak feleslegesen. Szeretem a zenét. Szeretek táncolni. Szerelmes tudok lenni abba aki nekem zenél. Színészkedem, ez a hobbim. És mélyen hiszek a szeretetben, és Istenben

A szeretet forrását megtapasztalni annyi, mint felszámolni az igényeket, a másokkal szembeni elvárásokat. Önálló erőforrás, mert nem lehet adni vagy kapni, hanem egyszerűen csak megjelenik ott, ahol megszűnik az én.

"Már tudom, hogy szeretni nem azt jelenti, hogy két ember egy igát von, hanem a másikat biztatni, repülni, át egy világon!"

" Az igazság az, hogy szerelmes vagyok talán születésem pillanatától fogva, amiota az eszemet tudom: sóvárgó-gyötrő érzésre, ami belülről emészt,markolássza szívemet;..." " De a szerelem olyan szenvedély, amely akkor is éget ha nincs társ. Akkor talán még kínzóbb. Mert a reménytelen szerelem édes kín, ám az egyedüllétben még a szerelem is megkeseredik. Ha semmije sincs valakinek, érzései akkor is vannak, és az aztán borzasztó, ha érzéseit nincs kinek adnia. Négy éven át úgy futottak ki belőlem az érzelmek, mint a tóba dobott kavics körül gyűrűző hullámok, amelyek reménytelenül belevésznek a semmibe, de mindig újak gyűrűznek mögöttük, remény nélküli érzelemhullámok, amelyek lassan megtöltik a világűrt. Hát senkinek sem kellek?- hangosan kiáltottam ezt bele nem is egyszer abba a világűrbe, amely nem viszonozta érzelmeimet- hát senkinek sem kellek?"

"Olyan mintha a fiúk lennének az Oscar-díj, én pedig Leonardo Dicaprio!"

https://www.facebook.com/denise.hunyadi
https://www.facebook.com/denise.asea/