Nyílna meg a föld

Nézz szét ember, nézd meg jól, mit tettél,
Elrontottál mindent, mihez hozzáértél.
Hiába már minden, reménytelen helyzet,
Szépen lassan, kegyetlenül közeleg a végzet.

Édes méreggel rohasztja elmédet az Ördög,
„Ne foglalkozz semmivel, majd helyetted döntök!”
Füledbe súgja minden mocskos kívánságát,
S Te birkamódra, némán teljesíted akaratát.

Szeretet, szabadság, béke, már csak üres szavak,
A béke nevében törik a csont a nehéz lánckerék alatt.
Gyermekét védő anya sikolya száll a szélben,
Pár csepp olajért ázik a fél világ a vérben.

Csak nyílna meg a föld, szakadna le az ég,
Jöjjön, mitől az egész Föld heves lázban ég,
Legyen vége a világnak, pusztuljon el minden,
Fojtó csend, üresség, béke, végtelen sötétségben.

Beérett a gyümölcs, a „nagyok” gyümölcse,
Nem hoz rendet már a világ bármely bölcse.
Tönkretett minden jót az a néhány galád,
Nem él már a szívekben Isten, haza, család.

Eddig kellett volna észbe kapni, ember,
Tenni senki nem akar, nem tud, nem mer.
Ki akarna, tudna, merne, nem áll mellé senki,
Közönybe zárva hagyod magad a sötét felé húzni.

Élj boldogan ember, amíg még teheted,
Nem kell sokat várni és utolér a végzeted.
Mennydörögve sújt le Isten fényes kardja,
Rendre elhull a Föld minden gyarló sarja.

Csak nyílna meg a föld, szakadna le az ég,
Jöjjön, mitől az egész Föld heves lázban ég,
Legyen vége a világnak, pusztuljon el minden,
Fojtó csend, üresség, béke, végtelen sötétségben.

2011 november.