Egy frissítés soha nem árt, ha gondolataink iránya megváltozik.

A Nemo latinul annyit tesz: Senki. Senki vagyok tehát, így nem várom, hogy felfigyeljenek rám. Csöndesen élem az életem, néha török-zúzok, néha sírok, néha nevetek, és megpróbálok úgy tenni, mintha ember lennék...

Életem célja? Művelődni (olvasni, kiállításokra járni, zenét hallgatni), s alkotni (írni, költeni, rajzolni), sétálni és megcsodálni mindent, amit csak szem láthat, kéz tapinthat, értelem felfoghat, avagy mindezek ellentéte. Örömet okoz valamit, avagy valakit megérinteni, és tudatosítani minden érzékszervemmel, hogy létezik. A létezés szépségét próbálom kutatni, s megóvni, akár a létezésem árán is.

Az emberekről megvannak a magam elvont és zárkózott gondolatai. Gyűlölöm és imádom őket. Csodálom nagyságukat, s undorral tekintem gerinctelenségüket. Az ember soha nem lesz a teremtés legszebb éke, hisz csúf, és szürrealisztikus, mégis a legérdekesebb, legfelfedhetetlenebb jelenség, mi létrejött e világban.

Hitem vetettem a teremtésbe, s az evolúcióba, az istenekbe, s a teremtő emberbe. Hitem vetettem az okkultizmusba, mindenbe, mely ebbe a világba zárja a szellemet, s mindabba, mely túlmutat rajta. Hitem vetettem a felemelkedésbe, és a bukásba egyaránt.

A bukás, az elmúlás ugyan úgy az életünk része, mint a levegő, mely éltet, s elszállva magában hordozza a pusztulást. Minden, mi erőt ad, erővel rendelkezik, hogy elvegyen. "Ürességben nincs élet, csak halál!" Mondotta egyszer Tolkien legendás alakja, Sauron. Valójában mondandója azt fejezi ki, hogy az, ki nem él az élete adta lehetőségekkel, annak mindegy, hogy mozog e teste, száguld e szelleme, az halott.

A halál közel áll hozzám, s én is hozzá. A halált nem megváltásként szemlélem, se nem félelmesen tekintek rá, inkább úgy, mint egy gyermek, ki akaratlanul bízik az őrangyalában, bár soha nem látta őt, s tudja, soha nem is fogja, ám érzékeli minden pillanatban az ő erejét, az ő hatalmát, az ő képességét arra, hogy változtasson, és életekről döntsön. Groteszk hasonlat, tudom, de úgy érzem, hogy helyes. A halál egy erő, egy formája a léten túli létnek, a mindenen túli többnek. A halál egy út, amelyre mind rálépünk, hogy rádöbbenhessünk: minden egyes percnek értelme és célja volt, amit önfeledten, a félelmek súlya alól szabadulva tölthettünk. Értelmet ad a felemelkedésnek, az alkotásnak, a teremtésnek, minden látható és láthatatlan kincsnek, mely beleivódik az örökkévalóságba, amint szellemünk fölszabadul testünk templomából. A halál megtisztel minden életet az örökkévalósággal...

Köszönöm, hogy olvastál.

Sajnálom azokat akik minden szavam mögött rejtett agressziót, destrukciót és demagóg szándékot látnak, de megbocsátok nekik, hisz saját szemükön képtelenek túllátni. Lépjetek hátrébb meg nem értett lelkek, hogy ne vakítson titeket tovább a fény. Gyertek a sötétség oltalmába, és lássatok végre, ahogy csak kevesek látnak! Legyetek boldogok, ahogyan boldog vagyok én is!

-Nemo, avagy Nammen.-
-2010.I.13.-