Múlt...

Ha bánatod vermében élsz
S nem leled kedvedet,
Emlékezz, hogy
Mindig a rossz pillanatokból
Születik az igazi boldogság…
Tehát remélj, míg élsz,
Mert remélni nem kerül semmibe,
És ha reményed egész,
Te boldog leszel mindenképpen.
Ha az élet nehéz, hidd el nekem,
Csak nyújtsd ki a kezed,
És lesz majd kéz, ki felemel és segít neked.


Jelen....

Csodálatos érzés, mikor rájössz végre,
hogy lelki társra találtál egy emberben.
Mindent megért, amit csak mondasz,
és ugyanaz minden egyes gondolat.
Amit utálsz, ő is utálja,
de ami jobb, ha imádja,
azt, amit te is imádsz, és elmond
mindent, ami csak az eszébe jut,
és megbízik benned, s te
megbízol benne, és tudjátok egymásról,
hogy a másik mit érez.
Csak egymásra néztek és értitek,
hogy ez a legjobb, ami veletek megtörténhet.

Jövö...

Talán nem mondtuk mindig, eddig,
Talán nem írtuk le, hogy meddig,
Meddig fog gondolatunk összesimulni,
Meddig fog lelkünk egybe fonódni,
Egybe, mit nem szaggat már csipkebokor,
Mert már tudjuk, nemcsak olykor,
Nemcsak, hanem mindig, s pirulva,
Mint először, izgulva és mindig újra,
Pitypangos és pipacsos rétekre futva,
Szállva, lelkendezve, elmerengve, s tudtuk,
Tudtuk, ha nem is mondtuk, tudtuk,
Szeretjük egymást, most, s mindörökre,
Összeforrtunk, egybe, az örök végtelenbe