"Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál."(Paulo Coelho)

"Az ember bemegy a próbaterembe és kezdi bemozgatni a testét.Mindene fáj,és még jó lenne aludni.Aztán egyszer csak átbillen,átjut egy másik minőségbe, hol ebből a fáradtságból,álmosságból erő születik.Belső erő...És elkezd repülni... Elkezd repülni,belülről,mert legyőzte saját magát,tud önmagán uralkodni.
Nekem a tánc:Élet...Isten.A leggyönyörűbb dolog a világon.Nehéz,nagyon-nagyon nehéz,de ettől gyönyörű.Súlya,értéke van.Küzdeni kell érte,nap mint nap.Igényesnek lenni.És sohasem hazudni."

Tedd a dolgod,az emberek pedig hadd beszéljenek!

Az egyszerű napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!

A nap végén, amikor véget ér a stressz, csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani, és úgy tenni, mintha nem törődnénk egymással, általában nagy kamu. Kutatunk, és eldöntjük, kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk... akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani.