Közelgő Álomvilág

Eltévedve éreztem magamat szüntelen időkig,
Nem találtam utamat, talán nem is vágytam a helyes
Útra igazán… elvesztegetett idők ezek,
Melyeket bepótolni valószínűleg nem lehet.
De a Boldogság létrejöttét nem akadályozhatja,
Hisz nála nagyobb erő nincs széles e világon,
Immáron megtaláltam őt, látom a horizonton,
Az irányt mostantól eltéveszteni nem tudom.

Látom a helyet, az érzést, mely csupán én rám
Vár, a jóságos angyalok körüllepik.
Gigantikus szárnyaikon soha nem látott
Gyönyörű ragyogással tükröződnek vissza
A Nap perzselő sugarai… csak engem várnak.
A helyet csak nekem szánják, kérésemre
Létrehozták, gondozták, őrzik az illetéktelen
Kezektől, akik nem a javamat akarják.

Odaérek, angyalaim vígan köszöntenek,
Megölelem őket, tudatják, Ő már benn vár,
Hiszen személye az egész Boldogság legnagyobb alkotója.
Megköszönöm fáradozásaikat, búcsúzni nem fogok,
Számítok még jelenlétükre, védelmezésükre.
Belépek az aranyozott kapun, könnyen nyílik,
Azonnal megérzem, nekem valóban itt a helyem.
És Ő valóban itt vár, a kapu mögött állt.

Szemébe nézek, csak nézem az igéző szempárt…
Mosolygok, Ő is elmosolyodik, könnyezünk.
Csak az arcunk kommunikál, nyújtom a kezem,
Megfogja, megölelem, megcsókolom az ajkán.
Ideje mennünk, már így is túl sokáig vártunk,
Megfordulunk, és lassan elindulunk.
Csodálatos zöld táj… fák, mezők, megérkeztem,
Immáron ez az én otthonom, mindörökké, csakis vele.