Érzékeny búcsú, mosoly, meghívás.

"Sötétségben kígyózó lények, a leírhatatlan, s minden egyes szilánk mi nem része világunknak. Látod a gyermek szemében az izzást, hát annak fénye honnan jöhet? Hús nélkül honnan jöhet a ragyogás? Kérdések a felfoghatatlanról. A mesterek is tiltották az ilyesfajta gondolatokat, ahogy az alkímiában is szigorúan anyagok felhasználása volt szükséges, az isteni törvényeken túl nem nyújtózva. Még is, tudom hogy több van, mint mi megismerésünk szűk hálóján megakad, a madarakon túl az égben, esetleg az otthontól távol, hol a víz szüntelen háborog, mi rejtőzhet a tükör alatt..."

"A név hatalom, tanítványok, jegyezzétek, hogy egy név jelenthet mindent. Ezért dobtuk el sajátjaink, ezért gyűlünk a sötétben, hogy gyertyafénynél minket már nem reguláznak a császár ediktumai. Elkerülhetetlen, hogy éhségünk mélyebbre kísérjen minket, nagyobbat merítsünk a tudás kiismerhetetlen mélységeiből. Személyes megjegyzésem, egyik elkapott társunk szemeiben ismét tapasztaltam a megvilágosodás jelét. Nem tudom feledni."

"Azt fejtegetem, mi nincs.. nevezzük anyagtalannak. Az egyetlen esély, hogy ne marhassák kihűlő kezemből el a tudást, az ostobák, fogalmuk sincs. Daeloc tanonc már mindenemet akarta. Elzavartam, de többen jöttek vissza, még is már elkéstek, enyém lesz a ragyogás, a halhatatlanság, s az ősi tudás, mindenség!"

"Egy entitás lépett velem kapcsolatba. Eleinte különös volt a találkozás számomra, hogy persze egyetlen tanítvány sem volt a közelemben hogy bizonyítsa elméleteim precizitását. Teljesen természetesen kezelt, bizonyára már volt része hasonló találkozásban, melyet csupán legendák, s hiteles források nem igazolnak. Valahol tudatom hátuljában ott fúr a miért kérdése, még is örömöm határtalan, hát folytatnom kell a kutatásaim ebben az irányban."

"A teremtmény Kaerathként azonosította magát. Gyakori mitológiai elem, hiedelem bizonyos lényeket démon néven illetni, a definíció alapján. Először csak hallottam, majd mikor már láttam is, rendkívüli módon hasonlított magamra. Lehetséges, hogy csupán az elképzelés, ahogy amit finoman dolgozott elmém nem volt képes feldolgozni, akár a ragyogás esetében, úgy, ahogy akár írói élményekben a metafora, valami helyettesítéssel láttatta saját felfogásom alapján. A lény megítélésem alapján nem rosszindulatú, s igen sokat mesél ahogy kérdezem felel. Még is, a megfelelő kérdések sosem jutnak eszembe."

"Alkut ajánlott, egy paktumot, kinyújtózva világunk irányába. Most bebizonyíthatok mindent, s végre megkaphatom a hírnevet, ami mindig is megilletett volna. Egy egészen egyszerű eljárásról van szó, s kitárom az elmém, s az immatérium gyermeke hamarosan köztünk lesz..A bizonyítékom!"

Különös véletlen, Te is látsz engem? Füledbe súgom igazságom...